2.fejezet-Nem várt meglepetés

Sziasztok! Meg is hoztam a következő fejezetet :) Köszönöm a komikat! (L) De nem is húzom az időtöket! Jó olvasást.
Puszi, Bella

/Rob szemszöge/

Kiléptem az ajtón, és leintettem közben egy taxit. Megmondtam a címet, és már száguldottunk is hazafelé. Mikor megérkeztünk, oda adtam a pénzt. Beléptem a házba, ledobtam a kabátomat a kanapéra, és elindultam a fürdőszobába. Beálltam a zuhany alá, és nyomattam magamra a majdnem hideg vizet, hogy végre kitisztuljon a fejem. Felvettem a szárítón talált boxert, és elmentem lefeküdni. Egész éjjel csak Ő járt a fejemben, nem is bírtam aludni. Ezelőtt soha nem éreztem ilyesmit. Reméltem, hogy még találkozom vele! Muszály! Éjjel a csengő hangjára ébredtem. Nagynehezen kikeltem az ágyból, és kitámolyogtam az ajtóig. Kinyitottam, és azt hittem, nem látok jól. Ugyanis Kristen állt az ajtóban. Megtörölgettem a szemem, hátha csak álom, de még mindig ott állt, és megszólalt.

-Szia! Bejöhetek? Ugyanis hoztam neked valamit-mondta
-Igen, persze, bocsi, csak még félálomban vagyok.
-Semmi baj.
Beengedtem, lesegítettem a kabátját, és bevezettem a nappaliba. Még mindig az a fekete miniruha volt rajta. Biztos a bárból jött ide, dehát honnan tudta a címem? És hozott is nekem valamit. De mit? Na de mindegy, úgy is mindjárt kiderűl. Leültünk a kanapéra.
-Azt mondtad, hoztál nekem valamit. Mégis mit? És honnan tudtad, hogy hol lakom?-árasztottam el a kérdésekkel.
-Igen, ugyanis ott hagytad a bárban a pénztárcád az asztalon. És gondoltam, hogy van benne lakcímkártya, vagy valami, és azon volt a címed. És elhoztam neked, mert gondoltam, hogy reggel keresnéd, és én akkor meg nem értem volna rá, hogy elhozzam neked. Szóval remélem hogy nem haragszol, hogy így rád törtem az éj kellős közepén.
-Nem, dehogyis!!! Köszönöm, hogy elhoztad nekem. Más gondolom már rég kidobta volna valahová, miután kivette belőle a lényeget.
-Ugyan, nem tesz semmit. Na de én megyek is, mert már nagyon késő van.
Mi? Hogy elmegy? Na ne!!
-Ne menj, kérlek!!-mondtam neki
-Mi??
-Kérlek, ne menj el!-és érhetőbb célzást adtam rá. Közelebb húzódtam hozzá, és a nyakához nyúlva megpróbáltam közelebb húzni magamhoz. Ő pedig értetlenűl nézett rám, de nem tolt el. Így tovább merészkedtem, míg végül sikerűlt ajkaimat az övéire tapasztani. Még most sem tolt el, sőt, ő még közelebb húzott magához, és visszacsókolt. Hirtelen pedig az ölembe kaptam, és bementem vele a hálószobába, és lefektettem az ágyra...