4.fejezet

Sziasztok! Meg is hoztam a 4. fejezetet! Most nem fűznék hozzá semmit. Jó olvasást! Puszi, Bella

/Kristen szemszög/

Bementünk az erkélyajtón, és már a nappaliban jártunk, mikor hirtelen elkapott a vágy, nem bírtam ki a hálószobáig, ezért elhúztam a kanapéhoz, és ledöntöttem rá, majd lábamat átemelve dereka fölött a hasára ültem, majd egy kissé lejjebb csúsztam, és elkezdtem mozgatni rajta a csípőm. Halk nyögések jöttek ki a szájából, mire én lehajoltam, és egy gyors csókot nyomtam a szájára, és mire ő kapott volna a fejem után, én már elis húztam. Kezeimmel ránehézkedtem mellkasára és lejjebb csúsztattam magamat, és elkezdtem kicsomagolni a boxerjéből. Mikor kezemben éreztem vágytól lüktető férfiasságát, felnyögött. Tovább kezdtem kényeztetni kezeimmel, és később számmal is, nyelvemet végig húztam rajta, mire feljebb rántott, és óvatosan magamba vezette magát. Tenyerét rátapasztotta derekamra, és lassan elkezdett mozogni. Most jólesett ez a lassú tempó, nem vágytam a sietségre. Lehajoltam, és elkezdtem csókokkal borítani a nyakát, arcát, ahol csak értem. Különös érzés keringett bennem, nem akarok elszakadni tőle, de lehet, hogy ő azt hiszi, hogy én olyan vagyok, és csak arra kellett nekem, de ez nem igaz, és bizonyítani is szeretném. Ajkaim végre megtalálták ajkait, és rátapadtak. Nyelveink csatát vívtak közben, és én egyre közelebb éreztem magam a csúcshoz. A derekam nagy ívben hajlott egyet, majd éreztem, hogy Rob is feszít magán egyet, én pedig pihegve hullottam a mellkasára.
-Szeretlek-bukott ki belőlem.
Úristen, ezt most tényleg kimondtam, nem vagyok normális, most elrontottam mindent. Ránéztem Rob-ra, aki kikerekedett szemekkel nézett rám. Gyorsan lemásztam róla, és berohantam a hálószobába. Már vagy 1O perce ültem az ágy szélén a takaróba bugyolálva, amikor Rob belépett az ajtón. Lehajtottam a fejem, és valami meleg csorgott végig az arcomon. Na még csak ez hiányzott, még bőgök is. Ügyes vagy Kristen. Rob közelebb lépett felém, és az állam alá nyúlva felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen, de én nem akartam.
-Kristen-mondta. Figyelj rám...
-Rob, ne haragudj, csak elborult az agyam, és kicsúzott a számon, tudom, hogy te nem ezt érzed, és teljesen megértem, ha most elakarsz küldeni, én megyek is, csak felöltözök előtte.
-Shhhh...nyugodj meg Kristen. Félreérted a dolgokat!!! Én....én...is szeretlek. Nemis tudod mennyire, pedig még csak alig fél napja ismerlek. De valami olyat érzek, amit eddig sohasem. És nem tudom kimondani, hogy mi ez az érzés. Csak azt, hogy nekem szükségem van rád, mint a levegőre. De ilyet nem érezhet az ember, hiszen mondtam, mégcsak fél napja ismerlek, és már azt mondom, szeretlek....