24.fejezet

Sziasztok! Bocsánat a hosszú kihayásért, de végül meghoztam a fejit, ami ugyan most nagyon nagyon rövid lett, de szombaton kapjátok a következőt :) Örülnék 1-2 kominak. Jó olvasást!

Puszi, Bella

Rob szemszög:

A hálóban lefektettem az ágyra, ő pedig lábait egyből derekam köré kulcsolta, én pedig megszabadítottam a ruháitól. Kezeim egyből melleire csaptak le, és kőkeményre izgattam őket, és közben apró nyögéseit hallgattam, amelyek mégjobban fokozták vágyaimat. Ő eközben kezeivel nadrágomat bontogatta, és kiszabadídotta már ígyis vágytól feszülő férfiasságomat, és kezét elkezdte fel-le huzogatni rajta, amitől majd felgyulladtam. Lehajoltam hozzá egy csókért, és úgy kapott ajkaim után, mint akinek az élete múlna rajta. Nyelveink őrült táncot jártak, kezemmel pedig eltávolítottam az apró anyagot, ami nőiességét elfedte előlem, és két ujjamat el is tűntettem benne egyből. Felsikoltott az érzéstől, és pár perccel később teste vonaglani kezdett alattam, és éreztem az apró szorításokat az ujjaim körül. Letoltam nadrágomat, és beléhatoltam. Egyszerre nyögtünk fel a jóleső érzéstől, és nem kezdtem el egyből mozogni. Érezni akartam. Megemelte csípőjét, ezzel mutatva, mit szeretne, és elmosolyodtam, hogy milyen türelmetlen. Lassan elkezdtem benne mozogni, és ebben a pillanatban odahelyezte a kezeit a hasára, és kicsordultak a könnyei. Megijedtem, hogy a babával van valami, ezért kiakartam belőle húzódni, de lábai nem engedték. Egyik kezével megfogta kezeimet, és odahúzta őket a hasára. Éreztem, hogy a kis pocaklakó mozog bent. Most először. Én is meghatódtam ebben a pillanatban, olyan csodálatos érzés volt.

-Te is érezted?-kérdezte Kris mosolyogva

-Igen.

-Végre megmozdult-és mégjobban elkezdtek csordogálni a könnyei.

Lehajoltam, és lecsókoltam őket, majd pedig ajkaira nyomtam egy puszit, és amennyire csak a hasa engedte, szorosan magamhoz öleltem. Lábai eleresztették derekamat, és kihúzódtam belőle. Nem akartam, hogy a szép pillanatokat most a vágyak irányítsák. Tudtam, hogy valamikor előkell állnom a nagy kérdéssel, és úgy gondoltam, a ma este tökéletesen megfelelő alkalom lenne hozzá.

-Ha itt mersz hagyni, így kielégületlenül, soha többet nem állok veled szóba-nézett rám Kris morcos tekintettel, de én csak elmosolyodtam rajta.

-Hát, sajnállak édes kis házi nimfo boszorkányom, de kénytelen leszek. És ha nem szólsz hozzám, majd én beszédre bírlak. Csak bírd ki estig!

-Utállak!-mondta, de tudtam, hogy csak szórakozik.

-Szeretlek!-mondtam neki, és odahajoltam hozzá egy csókra, de ő elfordította az fejét, így csak az arcát tudtam megpuszilni.

Értem én, szóval így játszunk. Még mindig oldalra volt fordulva, és én egy határozott mozdulattal hatoltam belé ismét, amire egy nyögést kaptam válaszként. Gyors lökésekkel hajszoltam magunkat a végső beteljesülés kapuja felé, mikor egyszerre értük el a gyönyört.

-Szeretlek-mondtam neki ismét.

-Én is szeretlek Rob- viszonozta vallomásom, és én mindig egyre boldogabb és boldogabb lettem, amikor hallottam ezt a szót tőle.

-Ma este elmegyünk valahová, és megünnepeljük a kis pocaklakót.

-Ez jó ötlet. Istenem, még mindig nem tudok magamhoz térni. Végre éreztem, és nem csak azt látom, hogy ott van bent.

Én is együtt örültem Kris-el, és már csak azon gondolkodtam, hogyan is kérjem meg Kristen kezét az este folyamán. 

Friss

Csütörtökön este :))

1.feji

Felkerült az új blogra az 1. fejezet :) Ha gondoljátok, nézzetek be! És örülnék 1-2 kominak is! :) www.iadorerobsten.blogspot.com

ÚJ DOLOG

Sziasztok!! Hát itt lenne a meglepi, vagyis hát igazán nem is az, csak inkább egy új dolog. Vagyis az, hogy lesz egy NEW RS story :) A blog már megvan, és az első fejezet ma kerül fel! Remélem, akik itt olvastak eddig, ott is fognak!! ♥ Itt lenne a blog: Robsten blog 

23.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a 23.fejezet. Nem lett nagyon hosszú, de a pánikra nincs ok :) Holnap lesz nektek egy meglepim. Reméltem örülni fogtok neki, és majd kapok visszajelzéseket. Örülnék ismét, ha írnátok 1-2 komit! :) Jó olvasást!

Puszi, Bella

Robert szemszög:

Kezdtem nagyon megrémülni, mikor szerelmem fájdalmasan kezdett kiabálni.

-Gyere, azonnal bemegyünk a kórházba!-mondtam gyorsan

Majd fogtam Kris-t, és gyorsan elindultam vele az ajtóhoz, majd pedig gyorsan beültettem a kocsiba, és azonnal hajtottunk a kórházba. Útközben Kristen nagy levegőket véve fújta ki-be a levegőt. Már jóval a megengedett közlekedési korlátok között hajtottam, de nem érdekelt. Odaértünk, és én villámként csapódtam ki a kocsiból. Kisegítve Kris-t, siettünk is be, majd a recepciónál bejelentkeztünk, és mondtuk a nőnek, hogy sűrgősen szükségünk van egy orvosra.

-Sajnálom, de időpont nélkül nem tudja önöket fogadni-mondta a nő

-Nem érdekel. A feleségem nagyon rosszul van, nézzen már rá. Ha maga miatt elveszti a babát, azt soha nem bocsátom meg!-ordítottam a nőnek, aki megszeppenve ült a pult mögött

-Azonnal feltelefonálok.

-Siessen, ha kérhetem!

-Ugye jobban vagy?-kérdeztem Kristentől, akinek nagyon fájdalmas képe volt.

-Nem tudom, de a baba nincs-mondta nagy levegővételekkel, és a könnyek kezdett csordogálni a szeméből.

Magamhoz húztam, és szorosan magamhoz öleltem.

-Nem lesz semmi baja. Nem engedem-suttogtam a hajába

-Nagyon remélem

-A doktor tudja önöket fogadni, a második emeleten balra a második ajtó a rendelő.

-Köszönjük-mondtam, majd egyből el is indultunk felfelé.

Amint felértünk, az asszisztens már ott állt az ajtóban, és egyből be is hívott minket.

-Kérem feküdjön fel az ágyra-kérte az orvos kedvesemtől

-Mik a panaszok?-kérdezte

-A hasamban, iszonyatos fájdalom, és nem tudom mitől. Ugye nem lesz a babának semmi baja?-kérdezte Kris aggodó tekintettel, és már én is nagyon ideges voltam.

-Mindjárt megnézzük. Húzza feljebb a pólóját, és megvizsgáljuk az ultrahanggal.

Az asszisztens bekente Kristen hasát a géllel, és a doktor vizsgálni kezdte a műszerrel

-A kisbaba nem tudott rendesen megfordulni, így egy kissé megnyomta a méhfalat, ami a fájdalmat okozta. Ez egy idő után elfog múlni, ha esetleg mégsem, jöjjenek vissza, de aggodalomra semmi ok.

-Nagy kő esett le a szívemről. Ha valami baj történt volna, nem tudom, mit csinálok-mondta megkönnyebülten Kris, de azért az aggodalom még mindig ott volt az arcán.

-Törölje le a hasát, és végeztünk is.

Kristen visszarendezte ruháját, megköszöntük a doktor segítségét, és elindultunk haza.

Otthon Kris nekiállt valamit főzni, én pedig ott serénykedtem mögötte. Már lassan ott tartott, hogy elküld, mondván hogy zavarom, de végül mégsem. Így az lett a feladatom, hogy én kóstolgattam a különböző ételeket, amiket Kristen éppen főzött. Ő pedig a fakanálon kínálgatta a finomabbnál finomabb falatokat, majd az ő remegő keze miatt a pörköltnek a szaftja a szám mellé kenődött, ő pedig nagyot nyelve kezdett arcával közelíteni az enyém felé, majd lenyalva szám mellől a szaftot, csókolt meg. Én ajkai után kaptam, majd derekánál fogva öleltem magamhoz, már amennyire a hasa engedte. Nyelve bebocsájtást kért számba, amit örömmel adtam meg neki. A fakanalat a mosogatóba dobva, karjait nyakam köré kulcsolta. A szenvedélyes pillanatot az étel forrása szakította meg, így kedvesem kénytelen volt elszakadni tőlem. Gyorsan elzárta a gázt, megterítette az asztalt. Leakart ülni, de az ölembe húztam. Egy csókot nyomtam ajkaira.

-Jól néz ki- dícsértem meg főztjét.

-Várd meg, amíg megkóstolod, lehet, akkor már más lesz a véleményed

-Nemhiszem.

Szedtem mindkettőnknek, majd Kristen átült a helyére, és majdnem beis faltuk az egész tál kaját. Nagyon finom volt.

-Ez nagyon finom volt édes.

-Köszönöm. De megint tele tömtem magam. Úgy nézek már ki, mint egy viziló. Nézz rám. Egész nap csak eszem-eszem, és eszem.

-Bolond vagy. Gyönyörűen nézel ki.

-Ezt most csak úgy mondod.-mondta lebiggyesztett ajkakkal.

-Ez nem igaz!-mondtam neki

Majd ismét ölembe húzta először nyakát borítottam be csókokkal, aztán a hasára adtam egy puszit, majd pedig az ajkaira. Csak egy lenge ruha volt rajta, mivel nem volt annyira hideg, így az alá benyúlva vezettem kezem forró öléhez, amivel egy nyögést sikerült kicsalnom belőle. Bugyijába nyúlva elis tüntettem benne két ujjamat, és elkezdtem benne mozgatni. Folyamatos nyögések jöttek belőle, és ajkát harapdálva próbálta visszafogni hangját, de még így sem sikerült neki nagyon. Ajkaimmal ismét nyakát vettem célba, és óvatosan szivogatni kezdtem a bőrt. Ő sem volt rest viszonozni, kezeivel nadrágomnál matatott, majd végigsimitott a nadrágom elején lévő dudoron, mire belőlem egy apró morgás tört fel. Ölembe kapva Kris-t rohantam be vele a hálóba.

22.fejezet

Sziasztok! Megis hoztam nektek a következő fejezetet. Ne haragudjatok, hogy nem szombaton jött :$ És azért se, hogy ez most ilyen rövid lett. És a végéért is.  Na de nem húznám tovább az idtöket. Jó olvasást. És örülnék, ha írnátok 1-2 komit is, elég csak 1-1 szóban is :) (L)

Puszi, Bella

Kristen szemszög:

Még egy ideig a földön gubbasztottam, majd megunva, felálltam, és a mosdókagylónál megmostam arcomat. Kicsit még vörösek voltak a szemeim, de nem zavart. Megtöröltem arcomat egy törölközővel, majd kiléptem a fürdőszobából. Sötét volt, Rob pedig sehol. Kimentem, de ott sem találtam. Majd megláttam, hogy nyitva volt az erkélyajtó, így gondoltam, biztos ott megtalálom. Igazam is lett. Kint ült a székben, háttal nekem. Még egy kicsit mindig haragudtam rá, amiért ennyire bunkó volt reggel. Kimentem hozzá, bár ő még nem vett észre. Közelebb lépkedtem, és hátulról átöleltem. Ő meg egyből felugrott.

-Kristen, én annyira sajnálom. Tudom, hogy bunkó voltam. De tudod, hogy nem gondoltam komolyan. Bocsáss meg kérlek!-mondta Rob

Tudtam, hogy nem gondolta komolyan, de tényleg szarul esett, na. Már nem haragudtam rá annyira, de még játszani akartam.

-Tényleg szarul esett amit mondtál, tudom, hogy nem gondoltad komolyan. De ígyis, hogy már tudom, mi lesz. Elég, ha akkor kell gondolnom a csillapíthatatlan éhségre.

-Kérlek, bocsáss meg-nézett rám Rob könyörgő tekintettel.

Nem lehetett ellenállni ezeknek a szemeknek.

-Na gyere te bolond-tártam ki karjaimat felé. -Már rég nem haragszom.

Szorosan visszaölelt, én pedig beszippantottam az illatát. Állam alá nyúlva felemelte fejemet, és ajakit rátapasztotta az enyémekre. Én ösztönösen fontam karjaimat nyaka köré, és beletúrtam hajába. Ő a fenekem alá nyúlva felemelt, én pedig lábaimat dereka köré kulcsoltam. Majd elindult velem, de nem be a házba. Először nem tudtam hová de már csak azt éreztem, hogy a víz körülölel minket. Rob a csókot még nem szakította meg. Besétált velem a medence közepére, és elszakadva ajkaimtól nyakamat hintette be apró csókjaival. Néha-néha beleharapott bőrömbe, de csak gyengéden, amitől folyamatosan csalta ki belőlem a sóhajokat. Éreztem már nekem nyomódó vágyát a víz alatt, és egyik kezemmel a benyúlva nadrágjába fogtam kezembe már igencsak meredező férfiasságát. Felnyögött, amint hozzáértem. Lehúzta rólam a felsőt, és melleimet vette célba. Kezeivel és szájával egyformán kényeztette őket. Mivel rajtam alul csak egy aprócska anyag volt, azt Rob 1 másodperc alatt tüntette el rólam, én pedig kiszabadítva őt nadrágjából vezettem magamba. Egyszerre nyögtünk fel a kellemes érzéstől, ami elöntött minket. Rob először lassan kezdett el mozogni. Még szerencse, hogy rendesen elvolt takarva a kert, különben lett volna 1-2 közönségünk. Rob eközben kijjebb sétált, és felültetett a medence szélére. Egyre gyorsabb iramban hajtott minket a beteljesülés felé, miközben kínomban hátát karmolásztam. Még legalább háromszor hajtott Rob az orgazmusig, mikor egymás karjaiba borulva kapkodtuk a levegőt, és kiáltottuk egymás nevét.

-Szeretlek-mondta

-Énis szeretlek-mondtam viszonozva vallomását.

Beleugrottam a vízbe, és lemerülve a víz alá úsztam el Rob-tól, aki még mindig a medence szélénél állt. Mire észbe kapott, úgy indult utánam, és a medence sarkánál ért utól, ahol a derekamnál fogva rántott magához, és csókolt meg.

5 hónappal később:

Rob szemszög:

A Remember Me premierje után végre, minden bonyodalmak nélkül vonulhattunk el kedvesemmel, és a hasában növekvő csöppséggel egy nyugalmasabb helyre,és aki mint a vizsgálatoknak köszönhetően kiderült, hogy kislány lesz. A nevét még nem tudtuk eldönteni, de már nagyon sok ötlet felmerült. Kristen hasa már szépen gömbölyödött, és amikor bejelentettük a többieknek a hírt, hogy kisbabánk lesz, velünk együtt örültek neki. Már azon gondolkoztam, hogy fogom megkérni Kristen kezét. Azelőtt szeretném még, mielőtt megszületik a pici. Otthon ültünk, nyugalomban, végre egyszer nem a szenvedélynek adóztunk.

-Rob!!-kiáltot fel Kristen fájdalmas hangon.

Tudom, hogy most fogtok kinyírni engem, de szerdáig nem tudom nektek hozni az új fejit. Nagyon nagyon sajnálom. Remélem, addig nem tűntök el, és jöttök majd olvasni :$ :) (L) Előre is sajnálom! Szerdán viszont hozom rendesen, ahogy szoktam!!!

Reasons

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy tegnap nem hoztam a frisst, de valami közbejött! Ma este valamikor késő este jön a következő!! Bella

21.fejezet

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet! Köszönöm a komizóknak, hogy írtak komit (L) :) És a névtelenek, nincs bajom azzal, hogy úgy írtok, de ha nem lenne baj, írhatnátok legalább egy nevet a komi végére :$ :) De ha nem, nem. Nem haragszom meg. Csak 1 aprócska kérés.  Jó olvasást!

Puszi, Bella

Kristen szemszög:

Reggel, vagyis inkább még hajnalban, mikor felébredtem, Rob még ott aludt mellettem. Nem akartam felébreszteni, hanem a hasamon lévő kezemmel elkezdtem simogatni a hasam. Most, hogy már tudtam, hogy egy piciny élet növekszik ott bennem, a szerelmünk gyümölcse, ami most már egy erős kötelék lesz köztünk, reméltem, hogy most már nem lesz semmi gond és baj. Örültem, hogy végre elmondtam Rob-nak, és a félelmeimmel ellentétben örültem Rob reakciójának. Más fiatal férfi ellentétben Rob-al az első adandó alkalommal lelépett volna. De ő tényleg szeret. És én is őt. Még elmerengtem pár dolgon, mígnem újra elnyomott az álom. Álmodtam is.

* * *

Egy csodálatos szobában feküdtem, de egyedül voltam. Ismeretlen volt a hely, még sosem jártam itt ezelőtt. De amikor megmozdultam, nem bírtam felemelni se a karjaimat, se a lábaimat. Oda voltam szíjazva az ágyhoz. Sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Mi történik velem? Kérdeztem magamban, mígnem egyszer nyílt az ajtó, és egy férfi és egy nő lépett be rajta. Volt a kezükben valami, de nem láttam rendesen. Egyre csak jöttek közelebb, és közelebb, mígnem megláttam egy injekciós tűt a kezükben. Remegni kezdtem. Az egyik meg is szólalt.

-Nem kell félni, nem bántjuk, csak a babáért jöttünk.-mondta a nő

-Ne, nee, csak a babámat ne-ordítottam, mikor végre megtaláltam a hangomat.

Majd felém hajoltam, és belém nyomták a tűt. És én pedig elájultam.

* * *

-NEEEE-sikítottam hangosan, és zihálva ültem fel az ágyon.

-Kristen, mi a baj?-kérdezte Rob, mert őt is felébresztettem az ordibálásommal.

-A baba-mondtam, és már a könnyek kezdtek el folyni lefelé az arcomról.

Rob szorosan magához ölelt, én pedig a karjaiba bújtam, de a zokogásom még mindig nem múlt el.

-Nincs semmi baj, csak álmodtad az egészet-próbált Rob csitítgatni, közben pedig a hátamat cirógatta.

-De olyan élethű volt, elakarták venni a babát-mondtam még mindig zokogva.

-Senki nem fogja elvenni....shhh- még szorosabban ölelt át, majd adott egy puszit a hajamba, és arcomról letörölte a még mindig folyamatosan hulló könnycseppeket.

Nagyon megrémültem. Ez az álom. Ha valami tényleg történik a picivel, abba én belehalok. Még mindig Rob karjaiban voltam, és már egy kicsit meg is nyugodtam.

Nem mertem visszaaludni, nem akartam, hogy folytatódjon az álom, vagy esetleg egy újabb rossz kezdődjön. Még nem volt teljesen reggel, így mondtam Rob-nak, hogy nyugodtan aludjon még. De természetes, mint mindig, most is ellenkezett.

-Te aludj még nyugodtan, én elleszek itt-mondtam

-Nem vagyok már álmos-mondta Rob

-Hát akkor mit csináljunk? Még korán van felkelni-mondtam

-Nem tudom. De elkell szomorítsalak, hogy holnap reggel visszakell indulnunk New York-ba. Hogy lesz így megoldva a 2 hónap alatt, hogy nőgyógyászhoz tudj járni.

-Ezen még én sem gondolkodtam, de addig biztosan találunk valakit ott. Majd beszélek a nőgyógyászommal.

Semmi kedvem nem volt visszamenni New Yorkba. De nem akartam Rob nélkül maradni.

-Tudom, hogy nem szeretnél visszajönni, megértem, de nem szeretnélek pont most egyedül hagyni-mondta Rob-úgy látszik, hangosan gondolkodtam.

-Nem baj, elleszek majd ott. Ne aggódj.

Majd Rob egy apró csókot nyomott a fejem búbjára. Én pedig felé fordítottam arcomat, hogy a számra is kaphassak. Meg is kaptam egyből. Már csak azt vettem észre, hogy a mellkasán fekszem teljesen, és már a póló is lekerült rólam. Ajkaival már nyakamat szívogatta, én pedig mellkasán simítottam végig. Hirtelen átfordult, így ő került fölülre. Lassan haladt lefelé, melleimet kényeztette ajkaival, majd miután kőkeményre szívogatta mellbimbóimat, a hasamra tért át, amit rengetegszer hintett be csókjaival. Ujjait már bugyim szegélyénél éreztem, vagyis a boxerénél, amit ő adott rám tegnap este. Egy pillanat alatt távolította el rólam, és máris magamban éreztem ujjait. Egy hangos nyögés hagyta el a számat. Egyre gyorsabban kezdte el mozgatni bennem, mígnem elemi erővel söpört végig rajtam az orgazmus hulláma.

Rob szemszöge:

Éreztem, ahogy Kristen teste vonaglik alattam, és vágytól elsötétült szemekkel figyeltem, ahogy kezével elkezdte izgatni magát közbe, és hallgattam apró sikolyait. Lábai közé feküdtem, hogy ízlelni is tudjam vágyainak középpontját. Eltüntettem benne nyelvemet, amiért ismét egy nyögést kaptam válaszul, és körmeivel hátamat karmolászta. Már elég régóta megkeményedtem odalent, így felemelkedtem, Kris pedig nyakamat megragadva húzott oda magához egy csókra. Eltávolítottam magamról a boxert, és magamra húztam. Lassan kezdtem el mozogni benne, de neki ez nem volt megfelelő, ezért fenekemhez nyúlva ösztönzött gyorsabb mozgásra. Lehajoltam hozzá egy csókért, őt pedig épp abban a őillanatban érte el a gyönyör, így a számba harapott egy kissé, de nem fájt. Nyelve vadul hívta táncba az enyémet, ütemes ritmusban maradva mozgásunkkal. Egy utolsó lökéssel magam is elértem a mennyországot, majd pedig kihúzodtam Kristenből, és a hátamra feküdtem. Így egymás mellett feküdtünk. Hallottam, hogy Kris még elég szaggatottan veszi a levegőt. Én magam sem panaszkodhattam. Kimondhatatlanul boldog voltam. És ezt mind neki köszönhetem. Már az, hogy itt van mellettem, boldoggá tesz. Az egész lénye. És most, hogy már tudom, a közös gyermekünket hordja a szíve alatt, mégjobban. Nem sok kedvem volt visszamenni New York-ba. Megfogadtam, hogy legközelebb csak akkor vállalok el egy filmszerepet, ha tényleg látom, hogy ez jó. A többi nem érdekel. Már ez se érdekelt. De már nem szállhattam ki.

-Szeretném, ha elkísérnél majd a forgatásokra is. Így legalább látni fogod, hogy mi is zajlik. És legalább addig se hagylak magadra, és a közelemben leszel.-mondtam

-Rendben, de mondtam már, hogy nem szeretnék találkozni azzal a nővel-mondta Kris szomorúan.

-Semmi okod az aggodalomra, ha meg találkozol is, ne foglalkozz vele. Én csak téged szeretlek, és senki nem fog elvenni tőled. Ígérem.

-Remélem is.-mondta Kris

-Ideje lenne felkelni.-mondtam, bár nem sok kedvem volt hozzá

-Hát nem ártana már. Mennyi az idő?

Ránéztem a falon lévő órára, ami bizony már 9 órát mutatott.

-Úgy látom, kicsit elhúztuk az időt-harapta be ajkait Kristen, majd fülig pirult.

-Imádom, amikor elpirulsz-mondtam vigyorogva.

Majd fogta Kristen, és arcát belefúrta a párnába.

-Olyan leszek, mint egy kövér disznó.

-Dehogy leszel. És különben is, én akárhogyan szeretnélek téged.

-Kívános leszek, és csak enni enni és enni fogok egyfolytában-mondta lebiggyesztett szájjal kedvesem.

-És az egyáltalán nem baj. Vicces lesz nézni, ahogy óvatosan lopakodva kijársz majd a konyhába, hogy sunyiban nassolhass.

-Menj a francba Pattinson!!

Azzal Kris fogta magát, felállt, és bement a fürdőszobába, és ahogy hallottam, még be is zárta. Én pedig fölkeltem, és odamentem az ajtóhoz.

-Ugyan már Kristen, tudod, hogy csak vicceltem. Ne haragudj. Nyisd ki az ajtót.-kértem

-Hagyj békén!-mondta mérges hangon

-Kérlek, Kristen! Nem gondoltam komolyan. Tudom, most megbántottalak, de nem szándékosan. Kérlek, nyisd ki az ajtót.

-Majd kinyitom, mondtam, hogy most hagyj békén.-mondta

Basszus, miért vagyok mindig ilyen hülye???? Átkoztam magam gondolatban. Fogtam magam, és kint a nappaliban talált cigis dobozzal, és egy üveg sörrel kivonultam az erkélyre. Mindig mindent elrontok. Mindig sikerül valahogy megbántanom. De hát nem is gondoltam komolyan. Csak jöjjön már ki onnan.

Kristen szemszög:

Megbántott ez a hülye. Nem tudom, hogy mostanában miért vagyok ilyen sértődős. Biztos a terhességgel jár. De akkor mi lesz hónapok múlva?! Belegondolni se mertem. De tudtam, ismertem azért már a terhességgel járó dolgokat. Egyre kívánósabb lesz az ember. Egyre többet és többet kíván. Hiába volt most még felhőtlen az örömöm, még mindig féltem. Nem szerettem volna úgy járni, mint évekkel ezelőtt. 15 voltam, amikor megismertem Mike-ot. Vele vesztettem el a szüzességem. De óvatlanok voltunk. Teherbe estem, ő pedig elhagyott. 3 héttel később pedig elveszettem a babát. A könnyek már folytak az arcomon. Ennél nagyobb csalódás nem érhetett volna az életben. Ezért is féltem elmondani Rob-nak. Féltem, hogy esetleg ő is elhagyna. De hogy is hasonlíthattam össze őt Mike-al. Nem is volt az szerelem, csak egy diákkori fellángolás. Erről nem is szerettem volna beszélni Robnak. Majd talán egyszer, valamikor. De nem szerettem volna a múltra gondolni. Most, hogy végre a szívem alatt hordom szerelmünk gyümölcsét, és tudom, hogy ő sose hagyna el, megnyugodtam. Még nem akartam kimenni. A könnyeim eközben kiapadtak. A földön ültem az ajtónak dőlve, és megköszöntem a sorsnak, hogy a sok rossz után az élet egy ilyen csodálatos férfival áldott meg. Akit tiszta szívből szeretek, és ő viszontszeret.