Főoldal

2010. december 31., péntek

14.fejezet/részlet

Sziasztok! Előre is Boldog Új Évet mindenkinek!!! :) (L) És ma hozok nektek egy részletet a következő fejiből, amit még néhány héttel ezelőtt kezdtem el írni, amíg nem voltam itthon. És holnap megkapjátok az egészet :)

Kristen szemszög

Amikor felébredtem, éreztem, hogy égnek a szemeim, de emiatt a szemétláda miatt nem akartam egy könnycseppet se hullajtani, de sajgott a szivem. Csak remélni mertem, hogy nem ő hív.
-Haló
-Kris?! Végre valahára elértelek. Hová tűntél? Rob kétségbeesetten hívott, hogy eltűntél mindennel együtt.
-Itthon vagyok Ash, hazajöttem. És nem hiszem, hogy annyira kétségbe lenne esve, van aki megvígasztalja szegény szivét.

na most csak ennyi, a folytatást, vagyis az egész fejit holnap este kapjátok meg :)
puszi, Bella!
Legyetek rosszak, és bulizzatok egy jót :P :D

13.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a 13.fejezet. Jó olvasást. Puszi, Bella
u.i: a képet Szofimnak köszönöm (L) szóval megkérnélek titeket, hogyha lehet, ne vigyétek el!!! köszi!

(Rob szemszög)

Ebben a pár napban még elakartam intézni pár dolgot magunknak New York-ban. Mindent tökéletesre akartam, és egy újabb meglepetést a másik helyett, ami ugye nem sikerűlt.
Befejeztük a reggelit, én pedig elugrottam egy órára, hogy tudjam intézni a dolgokat, és hogy Kris megne tudja.
-Elmegyek itthonról, kb. 1 óra múlva itthon leszek.
-ööö...értem.addig én itt maradok. És összedobok valamit..-mondta Kris.
-Remélem nem baj, de fontos elintéznivalóm van.-mondtam
-Nem, menj csak nyugodtan.
-Rendben, amint tudok, jövök-majd magamhoz rántottam egy csókra, ami hosszúra sikeredett. Nagynehezen elengedtem Kris-t, és kiléptem az ajtón.

Kristen

Nem tudtam, mit csináljak ezalatt az egy óra alatt. Már most hiányzott Rob. Megőrültem volna, ha még azt a 2 hónapot nélküle kellett volna töltenem. Ő mindig olyan jó hozzám. Valamivel viszonoznom kéne ezt neki. Elmentem a legközelebbi bevásárlóközpontba, ahol összefutottam néhány paparazzival. Legszívesebben egy nagy rúgással küldtem volna őket melegebb éghajlatra, de szerencsére nem másztak nagyon a nyakamra. Bementem, és végigpörgettem az agyamban, hogy mit kéne vennem. Pezsgőt fagyit, vettem egy milerit kész kaját, amit csak a sütőbe kell betenni, mivel nem a sütés-főzésemről vagyok híres. És gyertyát. Tökéletesre akartam ezt az estét. Elkutyagoltam a kasszáig, aztán bevágtam a cuccokat a kocsiba, és hajtottam is hazafelé. Behajtottam az udvarra, és bevonszoltam a csomagokat az ajtón. Szerencsére Rob még nem ért haza. Így gondok nélkül megtudtam csinálni a meglepetést. A csirkét bevágtam a sütőbe, gyorsan csináltam hozzá köretet, ahhoz azért még értettem, anyutól mindig ellestem, hogy kell. A pezsgőt és a fagyit betettem a hűtőbe, majd megterítettem az asztalt. Majd rátettem a gyertyát. Már tűkön ültem, hogy Rob merre lehet már, ez már több volt, mint egy óra. Kezdtem ideges lenni, mikor meghallottam a kocsi hangját. Gyorsan meggyújtottam a gyertyát, és odaálltam az ajtóhoz. Nyílt az ajtó, én pedig Rob nyakába vetettem magam. Ő pedig derekamat ölelve szorított magához.
-Na, csak nem hiányoztam?-mondta mosolyogva
-De, nagyon nagyon hiányoztál. -majd rátasztottam ajkaimat a szájára, majd nyelve bebocsájtást kértek számba, amit örömmel adtam meg neki. Majd elszakadt tőlem...
-De azért látom, nem unatkoztál..-mutatott Rob az asztalra, majd benézett a konyhába.
-Meglepetést akartam...
-Megis lepődtem, főleg amikor rámvetetted magad az ajtóban.-mondta nagy vigyorral a képén.
-Gyere, ne hagyjuk kihűlni a meglepetést.
Rob-ot odahúztam az asztalhoz, és leültettem a székre. Majd bementem a konyhába, kivettem a csirkét, körészedtem a többi dolgot, és kivittem az asztalhoz. Rob kikerekedett szemekkel figyelte ügyködésem, míg mindent ki nem vittem az asztalhoz. Már csak a pezsgőt kellett kihalászni a hűtőből, és két poharat a szekrényből. Kivittem az asztalra, és megkértem Rob-ot, hogy bontsa ki. Majd leültem.
-Ez nagyon finom lett-dícsérte Rob a „főztömet”
-Köszönöm, bár csak a fele az én érdemem...
-Nemérdekel, de te csináltad, és az a lényeg..-mondta Rob, majd öntött a poharakba pezsgőt.
-Ránk-emelte fel a poharat.
-Ránk-mondtam én is.
Lehajtottuk a pezsgőt, majd Rob felállt, és magához húzott. Majd ajkaival nyakamat kezdte el csókolni. Kezeivel pedig hátamat simogatta a pólóm alatt. Én sem tétlenkedtem, kezeimmel hasán köröztem, majd egyre lejjebb haladva nyúltam Rob övéhez, majd Rob hátrálni kezdett a hálószoba felé, és ledöntött az ágyra. Felsőmet feltűrte, hasamat pedig apró puszikkal halmozta el. Nadrágom is elkezdte lefelé húzni, majd miután sikerűlt, elhajította a sarokba. Majd bokámtól felfelé haladt apró puszikkal belső combomon, kihagyva legérzékenyebb pontomat, ami már csak azért lüktetett, hogy végre Rob cselekedjen. Háromszor járta be ugyanezt az utat, kínozva engem, majd végül én magam fogtam meg fejét, és húztam magamhoz egy csókra.
-Örömmel venném, ha abbahagynád kínzásomat, és végre a lényegre térnél. És visszakapod ezt te még!
-Szeretem, ha kínozhatlak, de kinem hagynám, imádom hallgatni a hangod, amiket az én általam okozott gyönyör miatt adsz ki magadból.
Majd Rob visszahúzódott, és egyik ujját eltüntette bennem, én pedig felsikítottam a gyönyörtől. Addig kínzott, mígnem vonaglani kezdtem a keze alatt, és elemi erővel söpört át rajtam az orgazmus. Megragadtam Rob-ot, és magam alá fordítottam, és ráültem csípőjére, és már csak a két anyag választott el minket egymástól, én pedig erősen hozzádörgölőztem Rob már igencsak dudorodó vágyához, amitől ő is felnyögött. Majd csípőmet megfogva még erősebb nyomta ágyékát az enyémnek. Én kezemmel lehúztam róla a boxert, rólam ő pedig az alsót, és úgy húzott magára, majd lassan elkezdett mozogni. Egész éjjel átadtuk magunkat a szerelmes perceknek, és így nyomott el az álom, Rob karjaiban. Másnap reggel pedig indultunk is New Yorkba. Már a repülőn ültünk, én fejemet Rob vállára hajtva nyomott el az álom. Arra ébredtem, hogy Rob szólongat.
-Ébredj édes, itt vagyunk.-mondta Rob.
-Máris?-nyögtem, majd ásítottam egy nagyot. Nem aludtunk sokat az éjjel, és ez rajtam meglátszott. Pedig indulás előtt magamba döntöttem 2 csésze kávét.
Már a reptéren voltunk, ahol fogtunk egy taxit, amivel a hotelhez mentünk, ahol a forgatás miatt volt foglalt szobánk. Felmentünk, de Robnak máris mennie kellett valamilyen közös találkozóra a többiekkel. Nekem nem volt kedvem lemenni, ezt megis mondtam Robnak:
-Ne haragudj, hogy nem kísérlek el, de annyira fáradt vagyok-mondtam
-Nembaj, maradj nyugodtan, ha kell valami, én lentleszek a hotel éttermében, ugyanis ott lesz a találkozó!
-Rendben-adtam neki egy csókot, majd elment.
Én pedig elis tűntem a hálószobában. Közben pedig álmodtam. Ahogy én és Rob állunk a tengerparton, egymásba karolva, előttünk pedig egy pap. Nem gondoltam elhamarkodottnak az esküvőt. Hozzá bármikor hozzámentem volna. De sajnos ez csak egy álom volt, mivel feébredtem, és ugyanúgy az ágyon feküdtem.
Untam magam, ezért gondoltam, lemegyek Robhoz, és megismerkedem a stábtagokkal, hogy kikkel is fog forgatni. Rendbeszedtem magam, és elindultam lefelé. Már mentem be az étterem ajtaján, mikor megláttam, hogy Rob a bárpultnál áll, és nyakába akaszkodva egy szőke csajjal csókolózik. Na itt telt be a pohár. Szemem megtelt könnyel, úgy rohantam fel a hotelszobába, fogtam a cókmókjaimat, foglaltam vissza LA-be egy jegyet, és mentem is le. És amilyen gyorsan csak tudtam, mentem is a repülőtérre. Mielőtt kiléptem az ajtón, az étteremből Rob szemével találtam szembe magam, ahogy értetlenűl nézett rám. Újból előtört belőlem a zokogás, de nem akartam vérvörös arccal végigvonulni a retéren, ezért egy kicsit lenyugtattam magam addig. A gépen elindítottam az iPodomat, és mire felébredtem, máris Laben voltunk. A taxival a saját házamhoz hajtottunk, nem voltam képes visszamenni oda, ahol együtt voltunk. Ledobtam a csomagjaimat, és a nappaliban ledobva magam a kanapéra sírtam magam álomba. A telefon csörgésére ébredtem fel.

2010. december 25., szombat

13.fejezet/részlet

Sziasztok! Ma ugyan csak egy kis részletet hozok a következő fejiből, de holnap hozom nektek az egészet valamikor az este folyamán!! :)

Nem tudtam, mit csináljak ezalatt az egy óra alatt. Már most hiányzott Rob. Megőrültem volna, ha még azt a 2 hónapot nélküle kellett volna töltenem. Ő mindig olyan jó hozzám. Valamivel viszonoznom kéne ezt neki. Elmentem a legközelebbi bevásárlóközpontba, ahol összefutottam néhány paparazzival. Legszívesebben egy nagy rúgással küldtem volna őket melegebb éghajlatra, de szerencsére nem másztak nagyon a nyakamra. Bementem, és végigpörgettem az agyamban, hogy mit kéne vennem. Pezsgőt fagyit, vettem egy milerit kész kaját, amit csak a sütőbe kell betenni, mivel nem a sütés-főzésemről vagyok híres. És gyertyát. Tökéletesre akartam ezt az estét. Elkutyagoltam a kasszáig, aztán bevágtam a cuccokat a kocsiba, és hajtottam is hazafelé. Behajtottam az udvarra, és bevonszoltam a csomagokat az ajtón. Szerencsére Rob még nem ért haza. Így gondok nélkül megtudtam csinálni a meglepetést. A csirkét bevágtam a sütőbe, gyorsan csináltam hozzá köretet, ahhoz azért még értettem, anyutól mindig ellestem, hogy kell. A pezsgőt és a fagyit betettem a hűtőbe, majd megterítettem az asztalt. Majd rátettem a gyertyát. Már tűkön ültem, hogy Rob merre lehet már, ez már több volt, mint egy óra. Kezdtem ideges lenni, mikor meghallottam a kocsi hangját. Gyorsan meggyújtottam a gyertyát, és odaálltam az ajtóhoz. Nyílt az ajtó, én pedig Rob nyakába vetettem magam. Ő pedig derekamat ölelve szorított magához.

-Na, csak nem hiányoztam?-mondta mosolyogva

-De, nagyon nagyon hiányoztál. -majd rátasztottam ajkaimat a szájára, majd nyelve bebocsájtást kértek számba, amit örömmel adtam meg neki. Majd elszakadt tőlem...

-De azért látom, nem unatkoztál..-mutatott Rob az asztalra, majd benézett a konyhába.

-Meglepetést akartam...