Díj :)

Sarah-tól kaptam egy újabb díjat :) <3 Nagy köszönet neki! :) 

7 dolog rólam:

1.Nagyon szeretem az alkonyatot, és Robstenéket. 

2.Nagy Hayley Williams Fan vagyok.

3.Szeretem a kutyákat.

4.Van egy nővérem.

5.Kis koromban arról álmodtam, hogy színésznő leszek. (Régi álom :D)

6.Van két kutyám.

7.Kedvenc színészeim Rob-on kívül: Johnny Depp, Alex Pettyfer, és Chace Crawford.

 blogok:

Minnie (www.robstenhot.blogspot.com)

Thalia (www.robstenficforever.blogspot.com)

Szylu (www.szylu.blogspot.com)

    Lia (www.followyourdreamsbylia.blogspot.com)

25.fejezet

Sziasztok! Nahát ittlenne a következő fejezet. És iszonyatosan restellem, hogy majd másfél hónapon keresztül  nem volt itt friss. De a másik blog elvette az időmet, meg a tanulás. Na, de nem magyarázkodok semmit, jó olasást! És örülnék 1-2 kominak is :)

Puszi, Bella

Rob szemszög:

Miután rendbe szedtük magunkat, egész nap azon agyaltam, vajon hogyan álljak elő a kérdéssel. A tengerparti kisházban már vagy 3 hónapja lefoglaltam a szállást, és hogy senki más ne legyen ott. Eléggé megkellett fizetni, de Kristenért bármit, és egyébként is futotta még bőven a filmes karrieremből megmaradt pénzből. Délelőtt még Kristent otthon hagyva elmentem, hogy megvegyem a gyűrűt. Kedvesem nem hagyta szónélkül, amikor látta, hogy elmenni készülök.

-Te meg hová mész? –kérdezte az ajtófélfának támaszkodva.

-El. Meglepetés. Majd este meglátod. –mondtam felvillantva féloldalas mosolyomat, és odalépve hozzá egy csókot nyomtam szájára, majd kimentem. Beültem a kocsiba, és bementem a városba. Szememmel végig tekintgettem a kirakatokat, hogy melyik végre egy ékszerbolt, mikor végre kiszúrtam, kerestem egy parkolót, és visszasétáltam a bolthoz. Bementem, üdvözöltem az eladónőt, aki meghökkenve állt a pult mögött, mikor meglátott ENGEM. Odasiettem hozzá, és megkértem, hogy ne szóljon senkinek arról, hogy itt vagyok. A nő diszkrét volt, és meg is mutatta a gyűrűket, amiket kértem. Nagyon nehéz volt kiválasztani a megfelelőt. Vagy 1 óra után megtaláltam a legszebbet, vagyis szerintem az volt. Reméltem, hogy tetszeni fog majd Krisnek. Becsomagoltattam, kifizettem, és indultam is haza. A kis csomagot beletettem a kesztyűtartóba, nehogy kedvesem keze beletévedjen a kabátomba. Amint hazaértem, Kristent először nem találtam sehol, majd megláttam, hogy kint úszkál a medencében. Már csak a látványa is felpörgetett, nem hogy még az, hogy bikiniben volt. A hálóban ledobtam a ruháimat, és csak a boxert hagytam magamon. Reméltem, hogy nem vesz észre, fent feküdt éppen a víz tetején, és csukva volt a szeme. Elég jól tartotta magát, mert nem is süllyedt le. Biztosan a baba miatt. Óvatosan, ahogy csak tudtam, hang nélkül belesétáltam a vízbe, és még mindig nem vett észre. Még óvatosabban mentem, és a háta mögé léptem, majd leereszkedve a vízbe hátulról átöleltem. Kristen abban a pillanatban tette le a lábát, és ugrott egy nagyot, én pedig csak mosolyogtam a reakcióján.

-Úristen Rob, te nem vagy normális- ordított Kristen, de a végén már ő is csak mosolygott.

-Bocsánat. –mondtam, de még mindig csak vigyorogtam, mint egy tejbetök.

De mivel nem ezért jöttem, hanem volt még más célom is, és mivel medencében még amúgy sem csináltuk, itt az ideje elkezdeni. Egyik kezemet lába közé vezettem, és bebújtatva a bikini alsó alá kezdtem el simogatni nőiességének bejáratát, majd egyik ujjamat beléfúrtam. Kristen felsikított az érzéstől, és hangját a számmal próbáltam eltüntetni, nehogy a szomszédok felfigyeljenek itt a mi kis akciónkra. Bár a sövény elég jól takarta a kertet. Számmal Kristent csókoltam, miközben nyelvünk a már jól ismert táncot járta. Kezem egy másodpercre sem állt le, még akkor sem, mikor már éreztem az apró kis rángásokat körülötte. Legalább háromszor juttattam a csúcsra kedvesemet, mikor már pihegve vette a levegőt, és vergődött a kezem között. Kihúztam az ujjamat, és azután Kristen szembe fordult velem, és nyakamat átkarolva préselődött hozzám, és ajkaival egyből enyéimre tapadt. Letoltam boxeremet, az ő alsóját pedig félretolva hatoltam belé, miután az ölembe ugrott, amit a hasa nem nagyon engedett. Eszeveszett iramban pumpáltam fel és le, mikor elért minket a gyönyör egyszerre. Kisétálva a medence széléhez, felültettem a medence szélére, és lábai közé hajolva nyelvemmel is megízleltem. Nyelvemet bele is fúrtam nőiességébe, közben kezemmel is simogattam.

-Kérlek….. kérleee….kh…hagy…d abba….abb…ah –nyögte elfúló hangon kedvesem.

-Még nem végeztem. –mondtam ördögi vigyorral a képemen, és még gyorsabban kezdtem el nyelvemmel izgatni, és fogaim közé vettem csiklóját, amire csak egy sikítás volt a reakció. Kezeimmel felnyúlva végig simítottam hasán, aztán apró halmain, és melleit már nem kellett tovább izgatni, ígyis már kőkemények voltak. Felálltam, és ismét beléhatoltam. Ráhajoltam ajkaira, és ma már vagy sokádjára feljuttatva magunkat a csúcsra, tájékoztattam kedvesemet, hogy ideje lenne indulni.

Összekaptuk magunkat, bár a zuhany alatt így is eltöltöttünk egy kis időt, ami nem a zuhanyzás volt.

-Mit vegyek fel? –állt Kristen a ruhásszekrény előtt.

-Bármit, úgy sem számít, mert hamar lekerül rólad. –mondtam mosolyogva.

-Kapd be! Bele se férek már semmibe. Úgy nézek ki, mint egy elefánt.

-De gyönyörű elefánt.

-Na mostmár tényleg bekaphatod Pattinson. Utállak!

-Ugyan már, tudod, hogy csak ugratlak! –mondtam, és odaléptem hozzá, majd egy puszit nyomtam szájára.

-De akkor is.

Félóra után egy lenge ruhára esett a választása, amiben egyszerűen gyönyörűen nézett ki. Bár ő bármiben az volt. Felkent egy kis sminket, közben én is magamra kaptam egy fekete farmert, és egy fehér inget.

-Milyen elegáns vagy. –jegyezte meg Kris, mikor már a kocsiban ültünk.

-Annyira nem. :) :)

Már közel jártunk a helyhez, mikor megálltam az út szélén, és elővéve egy kendőt, bekötöttem Kris szemét. Először próbálta megakadályozni, de nem hagytam.

-Ezt most minek kell?

-Mert meglepetés, és hogy ne láss semmit előre. –mondtam.

Mikor végeztem, indultunk tovább, és már láttam a kis város fényeit. 

24.fejezet

Sziasztok! Bocsánat a hosszú kihayásért, de végül meghoztam a fejit, ami ugyan most nagyon nagyon rövid lett, de szombaton kapjátok a következőt :) Örülnék 1-2 kominak. Jó olvasást!

Puszi, Bella

Rob szemszög:

A hálóban lefektettem az ágyra, ő pedig lábait egyből derekam köré kulcsolta, én pedig megszabadítottam a ruháitól. Kezeim egyből melleire csaptak le, és kőkeményre izgattam őket, és közben apró nyögéseit hallgattam, amelyek mégjobban fokozták vágyaimat. Ő eközben kezeivel nadrágomat bontogatta, és kiszabadídotta már ígyis vágytól feszülő férfiasságomat, és kezét elkezdte fel-le huzogatni rajta, amitől majd felgyulladtam. Lehajoltam hozzá egy csókért, és úgy kapott ajkaim után, mint akinek az élete múlna rajta. Nyelveink őrült táncot jártak, kezemmel pedig eltávolítottam az apró anyagot, ami nőiességét elfedte előlem, és két ujjamat el is tűntettem benne egyből. Felsikoltott az érzéstől, és pár perccel később teste vonaglani kezdett alattam, és éreztem az apró szorításokat az ujjaim körül. Letoltam nadrágomat, és beléhatoltam. Egyszerre nyögtünk fel a jóleső érzéstől, és nem kezdtem el egyből mozogni. Érezni akartam. Megemelte csípőjét, ezzel mutatva, mit szeretne, és elmosolyodtam, hogy milyen türelmetlen. Lassan elkezdtem benne mozogni, és ebben a pillanatban odahelyezte a kezeit a hasára, és kicsordultak a könnyei. Megijedtem, hogy a babával van valami, ezért kiakartam belőle húzódni, de lábai nem engedték. Egyik kezével megfogta kezeimet, és odahúzta őket a hasára. Éreztem, hogy a kis pocaklakó mozog bent. Most először. Én is meghatódtam ebben a pillanatban, olyan csodálatos érzés volt.

-Te is érezted?-kérdezte Kris mosolyogva

-Igen.

-Végre megmozdult-és mégjobban elkezdtek csordogálni a könnyei.

Lehajoltam, és lecsókoltam őket, majd pedig ajkaira nyomtam egy puszit, és amennyire csak a hasa engedte, szorosan magamhoz öleltem. Lábai eleresztették derekamat, és kihúzódtam belőle. Nem akartam, hogy a szép pillanatokat most a vágyak irányítsák. Tudtam, hogy valamikor előkell állnom a nagy kérdéssel, és úgy gondoltam, a ma este tökéletesen megfelelő alkalom lenne hozzá.

-Ha itt mersz hagyni, így kielégületlenül, soha többet nem állok veled szóba-nézett rám Kris morcos tekintettel, de én csak elmosolyodtam rajta.

-Hát, sajnállak édes kis házi nimfo boszorkányom, de kénytelen leszek. És ha nem szólsz hozzám, majd én beszédre bírlak. Csak bírd ki estig!

-Utállak!-mondta, de tudtam, hogy csak szórakozik.

-Szeretlek!-mondtam neki, és odahajoltam hozzá egy csókra, de ő elfordította az fejét, így csak az arcát tudtam megpuszilni.

Értem én, szóval így játszunk. Még mindig oldalra volt fordulva, és én egy határozott mozdulattal hatoltam belé ismét, amire egy nyögést kaptam válaszként. Gyors lökésekkel hajszoltam magunkat a végső beteljesülés kapuja felé, mikor egyszerre értük el a gyönyört.

-Szeretlek-mondtam neki ismét.

-Én is szeretlek Rob- viszonozta vallomásom, és én mindig egyre boldogabb és boldogabb lettem, amikor hallottam ezt a szót tőle.

-Ma este elmegyünk valahová, és megünnepeljük a kis pocaklakót.

-Ez jó ötlet. Istenem, még mindig nem tudok magamhoz térni. Végre éreztem, és nem csak azt látom, hogy ott van bent.

Én is együtt örültem Kris-el, és már csak azon gondolkodtam, hogyan is kérjem meg Kristen kezét az este folyamán. 

Friss

Csütörtökön este :))

1.feji

Felkerült az új blogra az 1. fejezet :) Ha gondoljátok, nézzetek be! És örülnék 1-2 kominak is! :) www.iadorerobsten.blogspot.com

ÚJ DOLOG

Sziasztok!! Hát itt lenne a meglepi, vagyis hát igazán nem is az, csak inkább egy új dolog. Vagyis az, hogy lesz egy NEW RS story :) A blog már megvan, és az első fejezet ma kerül fel! Remélem, akik itt olvastak eddig, ott is fognak!! ♥ Itt lenne a blog: Robsten blog 

23.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a 23.fejezet. Nem lett nagyon hosszú, de a pánikra nincs ok :) Holnap lesz nektek egy meglepim. Reméltem örülni fogtok neki, és majd kapok visszajelzéseket. Örülnék ismét, ha írnátok 1-2 komit! :) Jó olvasást!

Puszi, Bella

Robert szemszög:

Kezdtem nagyon megrémülni, mikor szerelmem fájdalmasan kezdett kiabálni.

-Gyere, azonnal bemegyünk a kórházba!-mondtam gyorsan

Majd fogtam Kris-t, és gyorsan elindultam vele az ajtóhoz, majd pedig gyorsan beültettem a kocsiba, és azonnal hajtottunk a kórházba. Útközben Kristen nagy levegőket véve fújta ki-be a levegőt. Már jóval a megengedett közlekedési korlátok között hajtottam, de nem érdekelt. Odaértünk, és én villámként csapódtam ki a kocsiból. Kisegítve Kris-t, siettünk is be, majd a recepciónál bejelentkeztünk, és mondtuk a nőnek, hogy sűrgősen szükségünk van egy orvosra.

-Sajnálom, de időpont nélkül nem tudja önöket fogadni-mondta a nő

-Nem érdekel. A feleségem nagyon rosszul van, nézzen már rá. Ha maga miatt elveszti a babát, azt soha nem bocsátom meg!-ordítottam a nőnek, aki megszeppenve ült a pult mögött

-Azonnal feltelefonálok.

-Siessen, ha kérhetem!

-Ugye jobban vagy?-kérdeztem Kristentől, akinek nagyon fájdalmas képe volt.

-Nem tudom, de a baba nincs-mondta nagy levegővételekkel, és a könnyek kezdett csordogálni a szeméből.

Magamhoz húztam, és szorosan magamhoz öleltem.

-Nem lesz semmi baja. Nem engedem-suttogtam a hajába

-Nagyon remélem

-A doktor tudja önöket fogadni, a második emeleten balra a második ajtó a rendelő.

-Köszönjük-mondtam, majd egyből el is indultunk felfelé.

Amint felértünk, az asszisztens már ott állt az ajtóban, és egyből be is hívott minket.

-Kérem feküdjön fel az ágyra-kérte az orvos kedvesemtől

-Mik a panaszok?-kérdezte

-A hasamban, iszonyatos fájdalom, és nem tudom mitől. Ugye nem lesz a babának semmi baja?-kérdezte Kris aggodó tekintettel, és már én is nagyon ideges voltam.

-Mindjárt megnézzük. Húzza feljebb a pólóját, és megvizsgáljuk az ultrahanggal.

Az asszisztens bekente Kristen hasát a géllel, és a doktor vizsgálni kezdte a műszerrel

-A kisbaba nem tudott rendesen megfordulni, így egy kissé megnyomta a méhfalat, ami a fájdalmat okozta. Ez egy idő után elfog múlni, ha esetleg mégsem, jöjjenek vissza, de aggodalomra semmi ok.

-Nagy kő esett le a szívemről. Ha valami baj történt volna, nem tudom, mit csinálok-mondta megkönnyebülten Kris, de azért az aggodalom még mindig ott volt az arcán.

-Törölje le a hasát, és végeztünk is.

Kristen visszarendezte ruháját, megköszöntük a doktor segítségét, és elindultunk haza.

Otthon Kris nekiállt valamit főzni, én pedig ott serénykedtem mögötte. Már lassan ott tartott, hogy elküld, mondván hogy zavarom, de végül mégsem. Így az lett a feladatom, hogy én kóstolgattam a különböző ételeket, amiket Kristen éppen főzött. Ő pedig a fakanálon kínálgatta a finomabbnál finomabb falatokat, majd az ő remegő keze miatt a pörköltnek a szaftja a szám mellé kenődött, ő pedig nagyot nyelve kezdett arcával közelíteni az enyém felé, majd lenyalva szám mellől a szaftot, csókolt meg. Én ajkai után kaptam, majd derekánál fogva öleltem magamhoz, már amennyire a hasa engedte. Nyelve bebocsájtást kért számba, amit örömmel adtam meg neki. A fakanalat a mosogatóba dobva, karjait nyakam köré kulcsolta. A szenvedélyes pillanatot az étel forrása szakította meg, így kedvesem kénytelen volt elszakadni tőlem. Gyorsan elzárta a gázt, megterítette az asztalt. Leakart ülni, de az ölembe húztam. Egy csókot nyomtam ajkaira.

-Jól néz ki- dícsértem meg főztjét.

-Várd meg, amíg megkóstolod, lehet, akkor már más lesz a véleményed

-Nemhiszem.

Szedtem mindkettőnknek, majd Kristen átült a helyére, és majdnem beis faltuk az egész tál kaját. Nagyon finom volt.

-Ez nagyon finom volt édes.

-Köszönöm. De megint tele tömtem magam. Úgy nézek már ki, mint egy viziló. Nézz rám. Egész nap csak eszem-eszem, és eszem.

-Bolond vagy. Gyönyörűen nézel ki.

-Ezt most csak úgy mondod.-mondta lebiggyesztett ajkakkal.

-Ez nem igaz!-mondtam neki

Majd ismét ölembe húzta először nyakát borítottam be csókokkal, aztán a hasára adtam egy puszit, majd pedig az ajkaira. Csak egy lenge ruha volt rajta, mivel nem volt annyira hideg, így az alá benyúlva vezettem kezem forró öléhez, amivel egy nyögést sikerült kicsalnom belőle. Bugyijába nyúlva elis tüntettem benne két ujjamat, és elkezdtem benne mozgatni. Folyamatos nyögések jöttek belőle, és ajkát harapdálva próbálta visszafogni hangját, de még így sem sikerült neki nagyon. Ajkaimmal ismét nyakát vettem célba, és óvatosan szivogatni kezdtem a bőrt. Ő sem volt rest viszonozni, kezeivel nadrágomnál matatott, majd végigsimitott a nadrágom elején lévő dudoron, mire belőlem egy apró morgás tört fel. Ölembe kapva Kris-t rohantam be vele a hálóba.

22.fejezet

Sziasztok! Megis hoztam nektek a következő fejezetet. Ne haragudjatok, hogy nem szombaton jött :$ És azért se, hogy ez most ilyen rövid lett. És a végéért is.  Na de nem húznám tovább az idtöket. Jó olvasást. És örülnék, ha írnátok 1-2 komit is, elég csak 1-1 szóban is :) (L)

Puszi, Bella

Kristen szemszög:

Még egy ideig a földön gubbasztottam, majd megunva, felálltam, és a mosdókagylónál megmostam arcomat. Kicsit még vörösek voltak a szemeim, de nem zavart. Megtöröltem arcomat egy törölközővel, majd kiléptem a fürdőszobából. Sötét volt, Rob pedig sehol. Kimentem, de ott sem találtam. Majd megláttam, hogy nyitva volt az erkélyajtó, így gondoltam, biztos ott megtalálom. Igazam is lett. Kint ült a székben, háttal nekem. Még egy kicsit mindig haragudtam rá, amiért ennyire bunkó volt reggel. Kimentem hozzá, bár ő még nem vett észre. Közelebb lépkedtem, és hátulról átöleltem. Ő meg egyből felugrott.

-Kristen, én annyira sajnálom. Tudom, hogy bunkó voltam. De tudod, hogy nem gondoltam komolyan. Bocsáss meg kérlek!-mondta Rob

Tudtam, hogy nem gondolta komolyan, de tényleg szarul esett, na. Már nem haragudtam rá annyira, de még játszani akartam.

-Tényleg szarul esett amit mondtál, tudom, hogy nem gondoltad komolyan. De ígyis, hogy már tudom, mi lesz. Elég, ha akkor kell gondolnom a csillapíthatatlan éhségre.

-Kérlek, bocsáss meg-nézett rám Rob könyörgő tekintettel.

Nem lehetett ellenállni ezeknek a szemeknek.

-Na gyere te bolond-tártam ki karjaimat felé. -Már rég nem haragszom.

Szorosan visszaölelt, én pedig beszippantottam az illatát. Állam alá nyúlva felemelte fejemet, és ajakit rátapasztotta az enyémekre. Én ösztönösen fontam karjaimat nyaka köré, és beletúrtam hajába. Ő a fenekem alá nyúlva felemelt, én pedig lábaimat dereka köré kulcsoltam. Majd elindult velem, de nem be a házba. Először nem tudtam hová de már csak azt éreztem, hogy a víz körülölel minket. Rob a csókot még nem szakította meg. Besétált velem a medence közepére, és elszakadva ajkaimtól nyakamat hintette be apró csókjaival. Néha-néha beleharapott bőrömbe, de csak gyengéden, amitől folyamatosan csalta ki belőlem a sóhajokat. Éreztem már nekem nyomódó vágyát a víz alatt, és egyik kezemmel a benyúlva nadrágjába fogtam kezembe már igencsak meredező férfiasságát. Felnyögött, amint hozzáértem. Lehúzta rólam a felsőt, és melleimet vette célba. Kezeivel és szájával egyformán kényeztette őket. Mivel rajtam alul csak egy aprócska anyag volt, azt Rob 1 másodperc alatt tüntette el rólam, én pedig kiszabadítva őt nadrágjából vezettem magamba. Egyszerre nyögtünk fel a kellemes érzéstől, ami elöntött minket. Rob először lassan kezdett el mozogni. Még szerencse, hogy rendesen elvolt takarva a kert, különben lett volna 1-2 közönségünk. Rob eközben kijjebb sétált, és felültetett a medence szélére. Egyre gyorsabb iramban hajtott minket a beteljesülés felé, miközben kínomban hátát karmolásztam. Még legalább háromszor hajtott Rob az orgazmusig, mikor egymás karjaiba borulva kapkodtuk a levegőt, és kiáltottuk egymás nevét.

-Szeretlek-mondta

-Énis szeretlek-mondtam viszonozva vallomását.

Beleugrottam a vízbe, és lemerülve a víz alá úsztam el Rob-tól, aki még mindig a medence szélénél állt. Mire észbe kapott, úgy indult utánam, és a medence sarkánál ért utól, ahol a derekamnál fogva rántott magához, és csókolt meg.

5 hónappal később:

Rob szemszög:

A Remember Me premierje után végre, minden bonyodalmak nélkül vonulhattunk el kedvesemmel, és a hasában növekvő csöppséggel egy nyugalmasabb helyre,és aki mint a vizsgálatoknak köszönhetően kiderült, hogy kislány lesz. A nevét még nem tudtuk eldönteni, de már nagyon sok ötlet felmerült. Kristen hasa már szépen gömbölyödött, és amikor bejelentettük a többieknek a hírt, hogy kisbabánk lesz, velünk együtt örültek neki. Már azon gondolkoztam, hogy fogom megkérni Kristen kezét. Azelőtt szeretném még, mielőtt megszületik a pici. Otthon ültünk, nyugalomban, végre egyszer nem a szenvedélynek adóztunk.

-Rob!!-kiáltot fel Kristen fájdalmas hangon.

Tudom, hogy most fogtok kinyírni engem, de szerdáig nem tudom nektek hozni az új fejit. Nagyon nagyon sajnálom. Remélem, addig nem tűntök el, és jöttök majd olvasni :$ :) (L) Előre is sajnálom! Szerdán viszont hozom rendesen, ahogy szoktam!!!

Reasons

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy tegnap nem hoztam a frisst, de valami közbejött! Ma este valamikor késő este jön a következő!! Bella

21.fejezet

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet! Köszönöm a komizóknak, hogy írtak komit (L) :) És a névtelenek, nincs bajom azzal, hogy úgy írtok, de ha nem lenne baj, írhatnátok legalább egy nevet a komi végére :$ :) De ha nem, nem. Nem haragszom meg. Csak 1 aprócska kérés.  Jó olvasást!

Puszi, Bella

Kristen szemszög:

Reggel, vagyis inkább még hajnalban, mikor felébredtem, Rob még ott aludt mellettem. Nem akartam felébreszteni, hanem a hasamon lévő kezemmel elkezdtem simogatni a hasam. Most, hogy már tudtam, hogy egy piciny élet növekszik ott bennem, a szerelmünk gyümölcse, ami most már egy erős kötelék lesz köztünk, reméltem, hogy most már nem lesz semmi gond és baj. Örültem, hogy végre elmondtam Rob-nak, és a félelmeimmel ellentétben örültem Rob reakciójának. Más fiatal férfi ellentétben Rob-al az első adandó alkalommal lelépett volna. De ő tényleg szeret. És én is őt. Még elmerengtem pár dolgon, mígnem újra elnyomott az álom. Álmodtam is.

* * *

Egy csodálatos szobában feküdtem, de egyedül voltam. Ismeretlen volt a hely, még sosem jártam itt ezelőtt. De amikor megmozdultam, nem bírtam felemelni se a karjaimat, se a lábaimat. Oda voltam szíjazva az ágyhoz. Sikítani akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Mi történik velem? Kérdeztem magamban, mígnem egyszer nyílt az ajtó, és egy férfi és egy nő lépett be rajta. Volt a kezükben valami, de nem láttam rendesen. Egyre csak jöttek közelebb, és közelebb, mígnem megláttam egy injekciós tűt a kezükben. Remegni kezdtem. Az egyik meg is szólalt.

-Nem kell félni, nem bántjuk, csak a babáért jöttünk.-mondta a nő

-Ne, nee, csak a babámat ne-ordítottam, mikor végre megtaláltam a hangomat.

Majd felém hajoltam, és belém nyomták a tűt. És én pedig elájultam.

* * *

-NEEEE-sikítottam hangosan, és zihálva ültem fel az ágyon.

-Kristen, mi a baj?-kérdezte Rob, mert őt is felébresztettem az ordibálásommal.

-A baba-mondtam, és már a könnyek kezdtek el folyni lefelé az arcomról.

Rob szorosan magához ölelt, én pedig a karjaiba bújtam, de a zokogásom még mindig nem múlt el.

-Nincs semmi baj, csak álmodtad az egészet-próbált Rob csitítgatni, közben pedig a hátamat cirógatta.

-De olyan élethű volt, elakarták venni a babát-mondtam még mindig zokogva.

-Senki nem fogja elvenni....shhh- még szorosabban ölelt át, majd adott egy puszit a hajamba, és arcomról letörölte a még mindig folyamatosan hulló könnycseppeket.

Nagyon megrémültem. Ez az álom. Ha valami tényleg történik a picivel, abba én belehalok. Még mindig Rob karjaiban voltam, és már egy kicsit meg is nyugodtam.

Nem mertem visszaaludni, nem akartam, hogy folytatódjon az álom, vagy esetleg egy újabb rossz kezdődjön. Még nem volt teljesen reggel, így mondtam Rob-nak, hogy nyugodtan aludjon még. De természetes, mint mindig, most is ellenkezett.

-Te aludj még nyugodtan, én elleszek itt-mondtam

-Nem vagyok már álmos-mondta Rob

-Hát akkor mit csináljunk? Még korán van felkelni-mondtam

-Nem tudom. De elkell szomorítsalak, hogy holnap reggel visszakell indulnunk New York-ba. Hogy lesz így megoldva a 2 hónap alatt, hogy nőgyógyászhoz tudj járni.

-Ezen még én sem gondolkodtam, de addig biztosan találunk valakit ott. Majd beszélek a nőgyógyászommal.

Semmi kedvem nem volt visszamenni New Yorkba. De nem akartam Rob nélkül maradni.

-Tudom, hogy nem szeretnél visszajönni, megértem, de nem szeretnélek pont most egyedül hagyni-mondta Rob-úgy látszik, hangosan gondolkodtam.

-Nem baj, elleszek majd ott. Ne aggódj.

Majd Rob egy apró csókot nyomott a fejem búbjára. Én pedig felé fordítottam arcomat, hogy a számra is kaphassak. Meg is kaptam egyből. Már csak azt vettem észre, hogy a mellkasán fekszem teljesen, és már a póló is lekerült rólam. Ajkaival már nyakamat szívogatta, én pedig mellkasán simítottam végig. Hirtelen átfordult, így ő került fölülre. Lassan haladt lefelé, melleimet kényeztette ajkaival, majd miután kőkeményre szívogatta mellbimbóimat, a hasamra tért át, amit rengetegszer hintett be csókjaival. Ujjait már bugyim szegélyénél éreztem, vagyis a boxerénél, amit ő adott rám tegnap este. Egy pillanat alatt távolította el rólam, és máris magamban éreztem ujjait. Egy hangos nyögés hagyta el a számat. Egyre gyorsabban kezdte el mozgatni bennem, mígnem elemi erővel söpört végig rajtam az orgazmus hulláma.

Rob szemszöge:

Éreztem, ahogy Kristen teste vonaglik alattam, és vágytól elsötétült szemekkel figyeltem, ahogy kezével elkezdte izgatni magát közbe, és hallgattam apró sikolyait. Lábai közé feküdtem, hogy ízlelni is tudjam vágyainak középpontját. Eltüntettem benne nyelvemet, amiért ismét egy nyögést kaptam válaszul, és körmeivel hátamat karmolászta. Már elég régóta megkeményedtem odalent, így felemelkedtem, Kris pedig nyakamat megragadva húzott oda magához egy csókra. Eltávolítottam magamról a boxert, és magamra húztam. Lassan kezdtem el mozogni benne, de neki ez nem volt megfelelő, ezért fenekemhez nyúlva ösztönzött gyorsabb mozgásra. Lehajoltam hozzá egy csókért, őt pedig épp abban a őillanatban érte el a gyönyör, így a számba harapott egy kissé, de nem fájt. Nyelve vadul hívta táncba az enyémet, ütemes ritmusban maradva mozgásunkkal. Egy utolsó lökéssel magam is elértem a mennyországot, majd pedig kihúzodtam Kristenből, és a hátamra feküdtem. Így egymás mellett feküdtünk. Hallottam, hogy Kris még elég szaggatottan veszi a levegőt. Én magam sem panaszkodhattam. Kimondhatatlanul boldog voltam. És ezt mind neki köszönhetem. Már az, hogy itt van mellettem, boldoggá tesz. Az egész lénye. És most, hogy már tudom, a közös gyermekünket hordja a szíve alatt, mégjobban. Nem sok kedvem volt visszamenni New York-ba. Megfogadtam, hogy legközelebb csak akkor vállalok el egy filmszerepet, ha tényleg látom, hogy ez jó. A többi nem érdekel. Már ez se érdekelt. De már nem szállhattam ki.

-Szeretném, ha elkísérnél majd a forgatásokra is. Így legalább látni fogod, hogy mi is zajlik. És legalább addig se hagylak magadra, és a közelemben leszel.-mondtam

-Rendben, de mondtam már, hogy nem szeretnék találkozni azzal a nővel-mondta Kris szomorúan.

-Semmi okod az aggodalomra, ha meg találkozol is, ne foglalkozz vele. Én csak téged szeretlek, és senki nem fog elvenni tőled. Ígérem.

-Remélem is.-mondta Kris

-Ideje lenne felkelni.-mondtam, bár nem sok kedvem volt hozzá

-Hát nem ártana már. Mennyi az idő?

Ránéztem a falon lévő órára, ami bizony már 9 órát mutatott.

-Úgy látom, kicsit elhúztuk az időt-harapta be ajkait Kristen, majd fülig pirult.

-Imádom, amikor elpirulsz-mondtam vigyorogva.

Majd fogta Kristen, és arcát belefúrta a párnába.

-Olyan leszek, mint egy kövér disznó.

-Dehogy leszel. És különben is, én akárhogyan szeretnélek téged.

-Kívános leszek, és csak enni enni és enni fogok egyfolytában-mondta lebiggyesztett szájjal kedvesem.

-És az egyáltalán nem baj. Vicces lesz nézni, ahogy óvatosan lopakodva kijársz majd a konyhába, hogy sunyiban nassolhass.

-Menj a francba Pattinson!!

Azzal Kris fogta magát, felállt, és bement a fürdőszobába, és ahogy hallottam, még be is zárta. Én pedig fölkeltem, és odamentem az ajtóhoz.

-Ugyan már Kristen, tudod, hogy csak vicceltem. Ne haragudj. Nyisd ki az ajtót.-kértem

-Hagyj békén!-mondta mérges hangon

-Kérlek, Kristen! Nem gondoltam komolyan. Tudom, most megbántottalak, de nem szándékosan. Kérlek, nyisd ki az ajtót.

-Majd kinyitom, mondtam, hogy most hagyj békén.-mondta

Basszus, miért vagyok mindig ilyen hülye???? Átkoztam magam gondolatban. Fogtam magam, és kint a nappaliban talált cigis dobozzal, és egy üveg sörrel kivonultam az erkélyre. Mindig mindent elrontok. Mindig sikerül valahogy megbántanom. De hát nem is gondoltam komolyan. Csak jöjjön már ki onnan.

Kristen szemszög:

Megbántott ez a hülye. Nem tudom, hogy mostanában miért vagyok ilyen sértődős. Biztos a terhességgel jár. De akkor mi lesz hónapok múlva?! Belegondolni se mertem. De tudtam, ismertem azért már a terhességgel járó dolgokat. Egyre kívánósabb lesz az ember. Egyre többet és többet kíván. Hiába volt most még felhőtlen az örömöm, még mindig féltem. Nem szerettem volna úgy járni, mint évekkel ezelőtt. 15 voltam, amikor megismertem Mike-ot. Vele vesztettem el a szüzességem. De óvatlanok voltunk. Teherbe estem, ő pedig elhagyott. 3 héttel később pedig elveszettem a babát. A könnyek már folytak az arcomon. Ennél nagyobb csalódás nem érhetett volna az életben. Ezért is féltem elmondani Rob-nak. Féltem, hogy esetleg ő is elhagyna. De hogy is hasonlíthattam össze őt Mike-al. Nem is volt az szerelem, csak egy diákkori fellángolás. Erről nem is szerettem volna beszélni Robnak. Majd talán egyszer, valamikor. De nem szerettem volna a múltra gondolni. Most, hogy végre a szívem alatt hordom szerelmünk gyümölcsét, és tudom, hogy ő sose hagyna el, megnyugodtam. Még nem akartam kimenni. A könnyeim eközben kiapadtak. A földön ültem az ajtónak dőlve, és megköszöntem a sorsnak, hogy a sok rossz után az élet egy ilyen csodálatos férfival áldott meg. Akit tiszta szívből szeretek, és ő viszontszeret.

20.fejezet

Sziasztok! Kicsit későn ugyan, de meghoztam a következő, azaz a 20. fejezetet :) A segítségért pedig nagy köszönet jár llejjámnak, aki segített most nekem a feji végében. ♥ Jó lenne, ha írnátok ismét 1-2 komit, most nincs komihatár :) Jó olvasást!
Puszi, Bella

Kristen szemszög:

Nem tudtam még most se, hogy hogy mondjam el, de már elkezdtem, így nincs visszaút.

-Végre fény derül a titokra?-kérdezte

-Igen-nagy levegőt vettem- de csak reménykedem, hogy emiatt nem fogsz elhagyni, bár megérteném, ki akarna ilyen fiatalon már....-még nem tudtam kimondani a végét, és a szemem is már kezdték csípni a könnyek, és még mindig a földet fixíroztam.

-Ne beszélj hülyeséget, soha nem foglak elhagyni!

Levegőt se vettem már....-Rob, én terhes vagyok.-kimondtam. De a szemeimmel még mindig a földet bámultam, nem mertem felnézni, és még Rob sem mondott semmit. Ettől féltem. Tudtam, hogy így fog reagálni. Már fel is álltam, hogy elmegyek, mikor Rob megragadta a karomat, és magához rántott. Így a feje éppen egy magasságban volt a hasammal. Derekamnál fogva húzott magához közelebb, és adott egy puszit a hasamra. Még jó idő volt, így csak egy apró kardigán volt rajtam.

-Kristen, én szóhoz se jutok.-felnézett rám, és az örömöt láttam csillogni a szemében.

-Mégis hogy gondoltad, hogy emiatt elhagynálak, hogy lehetsz ilyen bolond?!-kérdezte

-Mert arra gondoltam, annyira fiatal vagy még, és nem akarod magad már ilyen hamar elkötelezni.-mondtam

-Ez hülyeség, soha nem tudnálak elhagyni. Ezért meg még úgysem. Egy kisbaba, ami mégjobban megerősíti szerelmünket.-majd felállt, és megcsókolt.

Össze-vissza puszilta utána az arcomat, és magához ölelt. Én pedig arcomat mellkasába temettem, és beszippantottam az illatát, amitől mindig megnyugodtam, és szorosan hátul átkaroltam a karjaimmal. Ő is ugyanezt csinálta.

-Annyira szeretlek-motyogta a hajamba.

-Én is téged.-viszonoztam vallomását.- Annyira örülök, hogy végre eltudtam mondani.

-Miért féltél ennyire?

-Mert azt hittem, talán nem fogsz neki örülni-mondtam.

-Még hogy nem örülnék?! Egyenesen kicsattanok az örömtől, el sem hiszed, mennyire.

-Annyira örülök-mondtam, és most már kicsordultak a könnycseppek, de ezek már a boldogság könnyei voltak.

Rob le is csókolta őket, majd ajkait ismét rátapasztotta enyéimre.

-És akkor ezért is voltál annyira furcsa, a cigi, meg a kávé. Még szerencse, hogy nem tuszkoltam rád. És már értem is, miért lenne jó, ha leszoknék. Ez lesz az első dolgom.

Rob szemszöge:

Egy kisbaba. Erre nem számítottam, de mióta megtudtam, egyre csak boldogabb és boldogabb vagyok. Főleg hogy ez Kristené. Álmomban sem gondoltam volna. Most már lesz köztünk egy közös kapocs, amitől még biztosabb lábakon fog állni a kapcsolatunk. Igyekezni fogok biztosítani számára/számukra mindent, hogy szerelmem ne szenvedjen hiányt. És igen, lekell szoknom a cigiről, mert nem tesz jót a babának..

-És mikor lehet megtudni, hogy kislány vagy fiú?-kérdeztem

-Hát azt én sem tudom biztosan, de két hetente kell visszajárni vizsgálatokra.

-Elkísérhetlek?

-Én lennék a legboldogabb-mondta kedvesen mosolyogva.

-Gyere, menjünk-mondtam.

Ugyanis ezt megkell ünnepelni.

-Hová?

-Az meglepetés!-kaptam tőle egy szemforgatást, és egy nagy levegő fújást, de nem érdekelt. Nem mondok semmit.

A közelben volt egy jó kis étterem, a csendesebbik részen, gondoltam, oda elmegyünk megvacsorázni. És gyalog kb. 15 perc innen.

-Ugye nem baj, ha sétálni kell?

-Nem, úgysem árt.

Az étteremhez hamar odaértünk, kinyitottam kedvesemnek az ajtót, majd valami eldugottabb sarkot keresve foglaltunk helyet. A pincér jött is azonnal felvenni a rendelést. Rendeltem egy üveg pezsgőt. Egy aprócska még csak nem árt meg Krisnek. Rendeltünk vacsorát is, majd azt elfogyasztva, és kifizetve elindultunk hazafelé.

Szerencsére ugyanúgy nyugalmasan tudtunk hazamenni, mint ahogy eljöttük. Sehol egy paparazzi sem. Szerencse, hogy ilyen nyugis környéken lakom, és még nem találtak meg. Kinyitottam az ajtót kedvesemnek, és bent lesegítettem a kardigánját. Majd közelebb léptem hozzá, és derekát fogva óvatosan magamhoz húztam, és egy apró csókot leheltem puha ajkaira, ő pedig karjait nyakam köré fonta.

-Engednél nekem kérlek vizet?-kérdezte szerelmem

-Persze-azzal el is indultam, és megengedtem a fürdővizet, és tettem bele sok fürdőhabot.

Mikor elindultam vissza a hálószobába, az ajtóban megtorpantam, amint megláttam kedvesemet, ahogy veszi le a ruháit. De most nem csinálhattam semmit, elterveztem, hogy ma nem lesz szex. Nem lehetek mindig minden pillanatban kanos. Nagyot nyeltem, és már csak azt vettem észre, ahogy Kristen elsuhan mellettem anyaszűlt meztelenül. Nem mertem hátranézni. Már csak a hangját hallottam a hátam mögül.

-Nem jössz te is?-kérdezte bársonyos hangom, mire megfordultam, és ő már derékig benne volt a vízben, és kilátszottak a vízből csodás keblei.

-Majd máskor, ne haragudj-tudtam, hogyha engedek neki, akkor ma este nem lesz nyugi.

-Kérlek!-mondta lebiggyesztett szájjal, amin elmosolyodtam, majd dedobálva ruháimat én is bemásztam mögé, és az ölembe húztam.

Hátulról elkezdtem nyakát csókolgatni, mire tiszta libabőr lett tetőtől talpig. Aztán óvatosan tovább a vállait. Majd kezeimmel a víz alatt hasát kezdtem el simogatni, ahol a leendő baba növekszik, bár még nem látszik. Aztán elvettem a tusfürdős flakont, és elkezdtem mosdatni kedvesemet. Közben az ő keze felfedező útra indult a víz alatt, de gyorsan le is fogtam a kezeit.

-Most csak én-suttogtam nyakába.

Majd végezve, kiemeltem szerelmemet a vízből, belebugyoláltam egy takaróba, majd lefektettem az ágyra őt, majd adva neki egy boxert és egy pólót, felhúzta, majd pedig magamra is kapva egy boxert, befeküdtem mellé az ágyra. Szorosan magamhoz húztam, és mivel ő háton feküdt, így tudtam simogatni a hasát. Majd arcára adtam egy puszit.

-Szeretlek!

-Szeretlek!-majd egy hosszú szerelmes csókot váltva nyomott el minket az álom egymás karjaiban.  

News

Sziasztok!

Mivel hamarosan jön egy kerek szám, a 20-as, így tudom, hogy most lehet, hogy szemétnek fogtok tartani, de erre az alkalomra betenném a 10-es komihatárt. És minden olyan fejinél, ami majd ugyanígy kerek szám lesz. Remélem nem túl nagy kérés. Elég, egy tetszik, vagy nem tetszik is. De tényleg nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre. Ha meglesz a 10 komi, vasárnap úgy hozom a következő fejit :)

Puszi, Bella

19.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a következő. Nem lett nagyon hosszú, a végéért pedig bocsi. A következőben majd kiderül minden. Nagyon köszönöm a komizóknak, hogy komiztak :) Most is írhatnátok 1-2 komit, ha kérhetném! Szombat helyett vasárnap jön a következő, mert nem leszek itthon! Jó olvasást. 

Puszi, Bella

Rob szemszög:

Felkaptam Kris-t, és berohantam vele a fürdőszobába. Levéve a felesleges ruhadarabokat, beálltunk a zuhany alá, ahol arccal a fal felé döntve Krist hatoltam belé újra, de immár hátulról. Hátán végigsimítottam, míg másik kezemmel elől melleit kényeztettem. Kristen felsikoltott, amikor feljuttattam a csúcsra, majd egy utolsó lökéssel magamat is sikerült. Ezután kihúzódtam kedvesemből, és a tusfürdővel végigmosdattuk egymás testét, majd még kb. egy órás kényeztetés után kiszálltunk a zuhany alól. Törölközőbe bugyolálva mentünk a nappaliba, majd rágyújtani kimentünk a teraszra. Még jó, hogy az erkély a kert felé nézett, ami igencsak elvolt takarva fákkal, bokrokkal. A kert közepén pedig volt egy nagyobb úszómedence, ami felé pillantva be is indult a fantáziám. Kedvesem megint bevackolta magát az ölembe, de nem gyújtott rá, megint. Ezt szóvá is tettem, hisz eddig az egyik létszükséglete volt.

-Hogy-hogy nem gyújtasz rá?-kérdeztem, mire Kristen egy kicsit összerezzent. Már megint nem értettem semmit.

-Mert nem kívánom most annyira, meg szeretnék már le is szokni róla. Annyira ártalmas. Neked sem ártana.-mondta, mire döbbenet ült ki az arcomra.

-Micsoda? Te mondod ezt, akinek eddig a lételme volt az, hogy cigit foghasson a szájába?

-Igen, miért, baj?

-Nem, egyáltalán. Csak annyira furcsa vagy mostanában.

-Szerintem nem. Hanyagoljuk a témát, mert nem szeretnék összeveszni veled.-majd fel is állt az ölemből, és bement a konyhába.

Most mégjobban összezavart. Ha nem lenni semmi, nem lenne ilyen. Elszívtam a cigit, és bementem utána. A konyhában találtam meg, ahol háttal ült nekem a széken, és a kezével rajzolgatott az asztalra. Mögé léptem, és átkaroltam, de nem csinált semmit.

-Miért nem mondod el, mi a baj? Majd együtt találunk rá megoldást.

-De hát hányszor mondjam még, hogy nincs semmi?-kérdezte, és lassam már a kiabálás szintjén volt. Én is.

Kristen szemszög:

Egyáltalán nem akartam összeveszni Rob-al, de még elmondani se tudtam neki, amit megtudtam tegnap. Én meg már nem bírtam tovább, és feljebb emeltem a hangom.

-Mert nem hiszem el!

-Akkor ne hidd el-mondtam, majd felálltam, és elindultam, hogy felöltözzek.

Közben könnybe lábadt a szemem, de Rob szerencsére nem vette észre. Összeszedtem magam, és elindultam a bejárathoz. De Rob még elkapta a kezem, és maga felé fordított. De szememmel a földet pásztáztam, mire ő állam alá nyúlva felemelte fejem, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

-Ne haragudj, csak annyira idegesít, hogy nem bízol meg bennem. -letörölte könnyeimet.

-Én teljesen megbízom benned Rob, ez most teljesen nem arról szól.

-Hát akkor meg miről?

-Még nem mondhatom el.

-Tudod, hogy bármit elmondhatsz!

-De ez most más. És kérlek ne faggass!-majd ismét lesütöttem tekintetem.

Tudtam, hogy nem szabadna ezt csinálnom Rob-al, de nem tehettem mást. Nem mondhatom még el neki. Nem tudom, hogy fogadná.

Magához húzott, én pedig arcomat beletemettem mellkasába, és mélyet szippantottam belőle, amitől egy kicsit lenyugodtam. Közben észrevettem, hogy már ő is magára kapott 1-2 ruhadarabot.

-Ne haragudj-motyogtam mellkasába.

-Én nem haragszom, csak ha már egy kapcsolatban vagyunk, akkor legalább ne legyenek titkaink egymás előtt.-nézett mélyen a szemembe, mert addigra már elhúztam a fejem tőle.

-Nem is lesznek. Ígérem!-majd lábujjhegyre állva nyújtóztam ajkaihoz, hogy megcsókolhassam.

-Ma kell visszaindulnunk.-mondtam még eközben szomorúan.

-Nem. Előbb néztem a telefonomat. Allen keresett, de nem hallottam, ezért küldött egy sms-t, hogy elég csak a hétvége után visszamenni. Így maradt még két napunk.

Ennek örültem, de nem mondtam ki. Legalább még tudok gondolkodni, hogy tálaljak mindent Robnak.

-Oh, értem. Legalább maradt két plusz napunk-mondtam boldogan.

-Igen. Arra gondoltam, elmehetnénk valahova.

-És mégis mire gondoltál?-kérdeztem kíváncsian

-Az meglepetés.

-Annyi meglepetést csináltál már, azt sem tudom, hová nézzek. Meg sem érdemlem.

-Te bármit megérdemelsz. Akár a csillagokat is lehozom neked az égről.

-Szeretlek!-mondtam

-Én is szeretlek! Mindennél jobban!-viszonozta szavaimat, majd most ő tapasztotta ajkait enyémekre.

-Akkor mehetünk?-kérdezte.

-Persze!-mondtam.

Kiléptünk az ajtón, és kézen fogva sétálgattunk az utcán, egyenesen egy parkba. Szerencsére Rob még éppen Los Angeles eldugottabb részén lakik, így nem kellett tartanunk a paparazziktól. A parkban hosszasan sétálgattunk, egyszer-egyszer szerelmes csókokat váltottunk, majd leültünk egy padra. Hosszú gondolat átmenetemet Rob zavarta meg, arra gondoltam, talán ez lenne a megfelelő pillanat.

-Rob?! Elkell mondanom valamit.-mondtam félénken, de szememmel a földet pásztáztam végig. 

Egy aprócska kérés

Sziasztok! Az az egy kérés, vagyis inkább feltételem lenne a holnapi frisst illetően, hogy holnapig a komi határ 5 db lenne :$ Ne haragudjatok, de ezt most muszáj. Most van előszőr ilyen. Egyébként még a múltkor megcsináltam, hogy olyanok is tudjanak írni komit, akik nincsenek bloggerre regisztrálva. És nagyon keveset írtok, így elvagyok bizonytalanodva, hogy egyáltalán olvassák-e, vagy egyáltalán tetszik-e a töri. :(  Ha meglesz holnapig az 5 komi, csak akkor teszem fel este a következő fejit! 

Bella

18.fejezet

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen későn hoztam, de legalább fent van :) Most olvashattok valami olyat, ami szerintem 1-2 embernek döbbenetet okoz majd, de remélem, ettől függetlenül tetszeni fog! Igyekeztem hosszúra írni, ilyenre sikerült. Jó olvasást, és örülnénk ismét 1-2 kominak is :)

Puszi, Bella

Kristen szemszög:

Miután eljöttem Rob-tól, még hazamentem, hogy magamra vegyek valami hétköznapibb ruhát. Titkolóznom kellett Rob előtt, nem akartam még semmit mondani. Én sem voltam semmiben sem biztos. Még pár nappal ezelőtt, mielőtt New Yorkba mentünk volna, vettem egy terhességi tesztet, mert 1,5 hónapja késik a havim. És Robbal már 2 hónapja együtt vagyunk, és sosem védekeztünk. Ami felelőtlen dolog volt, én pedig későn írattam fel a fogamzásgátlót, úgy látszik. De ma minden kiderül. Gyorsan összekaptam magam, lezuhanyoztam, és el is indultam a minimmel a kórház felé. Leparkoltam, és felmentem a harmadikra, mivel ott volt a nőgyógyászat. Kettőre volt időpontom, háromnegyed kettő volt még csak. Lassan telt az idő, én addig kint a váróban a kirakott újságok közül olvasgattam, de csak kisbabákkal foglalkozó magazinok voltak. Nem is csodálkoztam. Kicsit elgondolkodtam, mert mire feleszméltem, az asszisztens állt kint, és behívott.

-Kristen Stewart?-kérdezte

-Igen!

-Kérem, jöjjön be!

Elindultam be, de remegett a lábam egy kicsit. Nem tudtam, mi fog ebből még kisülni.

-Jó napot!-köszöntem az orvosnak. Szerencsére nő volt, sosem szerettem, ha idegen férfiak nyúlkálnak odalent.

-Jó napot kisasszony! Kérem feküdjön fel a székbe.

Felfeküdtem a székre, és a doktornő azonnal fel is tette a kérdéseket.

-Mióta késik?

-Hát, úgy 1,5 hónapja. És egyik nap vettem egy terhességi tesztet, ami pozitív lett, de eddig nekem sosem maradt ki ilyen sokáig.

-Értem, ez esetben végzünk egy ultrahangos vizsgálatot.

Feltűrtem a felsőmet, és bekente a hasamat a krémmel, és a műszerrel elkezdett a hasamon körözni, közben pedig a képernyőt figyelte. Vártam a jó, vagy esetleg a rossz hírt. Bár még nem tudtam, melyik lesz melyik.

-Gratulálok. Ott lehet látni a picit, de még nagyon kicsit. 2 hetes a magzat.

Még nem akartam elhinni. Hogy én?! Anya leszek. Örültem ennek a csöppségnek, aki ezek szerint szerelmünk gyümölcse. De én egy kicsit korainak éreztem. Olyan fiatalok vagyunk még mindketten. És Robnak ezt hogy mondom el?!

-El sem hiszem.-de közben az örömkönnyek odagyűltek a szemembe.

-Pedig láthatja. 2 hetente vissza kéne járni ellenőrzésre. És ha lehet, kerülje a kávét, ha esetleg dohányzik, azt is. Mert ezek mind árthatnak a kicsinek.

-Rendben. Köszönök mindent. -letöröltem a hasamat, visszarendeztem a ruhám, és elindultam kifelé. Még mindig nem tudtam elhinni. Én anya leszek. Rob pedig apa. A könnyek, az öröm könnyei még mindig ott csordogáltak az arcomon. Mikor mondom ezt el Robnak? Még nem most. Majd ha biztos leszek benne, hogy eltudom mondani. Nem tudom, mit szólna hozzá. 2 hónap után egy gyerek. Csak abban reménykedtem, hogy nem hagy el. Annyiszor kijelentette már, hogy mennyire szeret.

Rob szemszög:

Már tűkön ültem, hogy hol lehet már Kristen ilyen sokáig, mikor végre nyilt az ajtó, és belépett rajta Ő.

-Szia!-köszönt, majd a derekánál fogva magamhoz rántottam, és egy vérforraló csókot adtam neki. Ami kezdett egyre több lenni, de valamilyen oknál fogva elszakította magát tőlem. Reméltem, hogy nem történt semmi, vagy ha igen, szeretném, ha elmondaná. De nem szeretném faggatni, ha igazán fontosnak tartja, elmondja.

Kimentem az erkélyre, hogy rágyújtsak, majd ő is utánam jött. Én leültem, és az ölembe húztam őt. Odatartottam neki egy szálat, de nemet intett a fejével. Már megint kezdtem csodálkozni, hiszen eddig sosem utasította vissza a cigit.

-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.

-Miért lenne baj?

-Annyira furcsa vagy, mióta visszajöttél.

-Nincs semmi. Csak egy kicsit fáradt vagyok, ez minden, ne haragudj.-majd ajkait rátapasztotta ajkaimra.

Még mindig egy kicsit ideges voltam, hogy miért ilyen, és hogy mit titkol esetleg, de ráhagytam. Ha úgy érzi, rám is tartozik, majd elmondja. Remélem. Átkarolta nyakamat, és fejét a mellkasomnak döntötte. Én pedig a hátát cirógattam. Lassan kezdett lehűlni a levegő, ezért bementünk. Kristen még mindig furcsa volt nekem egy kicsit. Betettünk egy filmet, és a kanapén ülve Kristen be vackolta magát az ölembe. Már a film felénél jártunk, amikor hallottam, hogy szerelmem már halkan szuszog a mellkasomon, így egyből gondoltam, hogy elaludt. A filmnek már éppen a vége ment, így kikapcsoltam a tv-t, és magamhoz felvéve Kristent sétáltam el a hálóig, és letettem az ágyra. Mivel még rajta volt a ruha, így elkezdtem vetkőztetni. És kénytelen voltam ellenállni a csodás látványának. Én is levetkőztem, és csak egy boxert hagytam magamon, majd pedig befeküdtem kedvesem mellé, magamhoz húztam, és betakartam magunkat. Nemsokkal később pedig engem is elnyomott az álom. Reggel mikor felébredtem, és a kezemmel végigtapogattam az ágyat, de Kristen nem volt mellettem. Felpattantam, és úgy, ahogy voltam, egy szál boxerben kimentem. Azonnal megcsapta az orromat a kávészag. És valami más is, de még nem tudtam, mi az. Kristen a konyhában serénykedett, és éppen háttal állt nekem. Majd csendben mögé lopózva hátulról átöleltem, amitől ugrott egy nagyot.

-Jézusom Rob, ne csináld ezt.-mondta

-Ne haragudj!-mondtam mosolyogva.

-Szép, kinevetsz?-azzal lesöpörte karjaimat magáról, és elindult az erkély felé, de még mielőtt kiérhetett volna, és a karjánál megragadva rántottam vissza magamhoz, és tapasztottam ajkaimat az övéire. Hajamba túrva húzott magához még közelebb, majd levegő hiány miatt számról áttért a nyakamra, és azt kezdte el szívogatni. Csípőjét nekinyomta ígyis eléggé ágaskodó férfiasságomhoz, mire mindketten felnyögtünk. Az asztal épp kapóra jött, ugyanis Kris pont háttal állt neki, én pedig ráültettem. Az este rajtamaradt fehérneműre csak az egyik pólómat vette fel, alatta nem volt más. Végigdöntöttem az asztalon, és a pólót szó szerint letéptem róla. Majd a melltartót akartam kikapcsolni, de nem találtam a kapcsolót. Kristen segített, és elől kikapcsolva elis hajította. Ajkaimat azon nyomban rávetettem melleire, és miután bimbóit kőkeményre szívogattam, azután bugyiját félrehúzva két ujjamat eltűntettem benne, amitől felsikoltott. Ő közben kezével nagynehezen kihámozott az alsóból, és kezébe vette már kőkemény férfiasságom, és kezével kezdett el izgatni. Éreztem, ahogy ujjaim körül megfeszülnek az apró kis izmok, és már nekem sem kellett sok a beteljesüléshez, ezért az ujjaimat immár kisebbik pajtásom váltotta fel. Eszeveszett tempóban hajtottam magunkat a beteljesülés kapuja felé, mikor ismét, most már férfiasságom körül éreztem az apró rángásokat, majd Kristen ívbe hajlott háttal, előretolta mellkasát, én pedig végigsimítottam csodás keblein. És ebben a pillanatban egy határozott lökéssel belelövelltem. Majd ráhajolva Kristenre birtokba vettem ajkait, és nyelvem bebocsájtást kérve hívta táncba Kristenét. 

18.fejezet/részlet

Sziasztok! Hozok nektek egy kis részletet a következő fejiből, amit este kaptok meg. Az egészet!

Rob szemszög:

Már tűkön ültem, hogy hol lehet már Kristen ilyen sokáig, mikor végre nyilt az ajtó, és belépett rajta Ő.

-Szia!-köszönt, majd a derekánál fogva magamhoz rántottam, és egy vérforraló csókot adtam neki. Ami kezdett egyre több lenni, de valamilyen oknál fogva elszakította magát tőlem. Reméltem, hogy nem történt semmi, vagy ha igen, szeretném, ha elmondaná. De nem szeretném faggatni, ha igazán fontosnak tartja, elmondja.