20.fejezet

Sziasztok! Kicsit későn ugyan, de meghoztam a következő, azaz a 20. fejezetet :) A segítségért pedig nagy köszönet jár llejjámnak, aki segített most nekem a feji végében. ♥ Jó lenne, ha írnátok ismét 1-2 komit, most nincs komihatár :) Jó olvasást!
Puszi, Bella

Kristen szemszög:

Nem tudtam még most se, hogy hogy mondjam el, de már elkezdtem, így nincs visszaút.

-Végre fény derül a titokra?-kérdezte

-Igen-nagy levegőt vettem- de csak reménykedem, hogy emiatt nem fogsz elhagyni, bár megérteném, ki akarna ilyen fiatalon már....-még nem tudtam kimondani a végét, és a szemem is már kezdték csípni a könnyek, és még mindig a földet fixíroztam.

-Ne beszélj hülyeséget, soha nem foglak elhagyni!

Levegőt se vettem már....-Rob, én terhes vagyok.-kimondtam. De a szemeimmel még mindig a földet bámultam, nem mertem felnézni, és még Rob sem mondott semmit. Ettől féltem. Tudtam, hogy így fog reagálni. Már fel is álltam, hogy elmegyek, mikor Rob megragadta a karomat, és magához rántott. Így a feje éppen egy magasságban volt a hasammal. Derekamnál fogva húzott magához közelebb, és adott egy puszit a hasamra. Még jó idő volt, így csak egy apró kardigán volt rajtam.

-Kristen, én szóhoz se jutok.-felnézett rám, és az örömöt láttam csillogni a szemében.

-Mégis hogy gondoltad, hogy emiatt elhagynálak, hogy lehetsz ilyen bolond?!-kérdezte

-Mert arra gondoltam, annyira fiatal vagy még, és nem akarod magad már ilyen hamar elkötelezni.-mondtam

-Ez hülyeség, soha nem tudnálak elhagyni. Ezért meg még úgysem. Egy kisbaba, ami mégjobban megerősíti szerelmünket.-majd felállt, és megcsókolt.

Össze-vissza puszilta utána az arcomat, és magához ölelt. Én pedig arcomat mellkasába temettem, és beszippantottam az illatát, amitől mindig megnyugodtam, és szorosan hátul átkaroltam a karjaimmal. Ő is ugyanezt csinálta.

-Annyira szeretlek-motyogta a hajamba.

-Én is téged.-viszonoztam vallomását.- Annyira örülök, hogy végre eltudtam mondani.

-Miért féltél ennyire?

-Mert azt hittem, talán nem fogsz neki örülni-mondtam.

-Még hogy nem örülnék?! Egyenesen kicsattanok az örömtől, el sem hiszed, mennyire.

-Annyira örülök-mondtam, és most már kicsordultak a könnycseppek, de ezek már a boldogság könnyei voltak.

Rob le is csókolta őket, majd ajkait ismét rátapasztotta enyéimre.

-És akkor ezért is voltál annyira furcsa, a cigi, meg a kávé. Még szerencse, hogy nem tuszkoltam rád. És már értem is, miért lenne jó, ha leszoknék. Ez lesz az első dolgom.

Rob szemszöge:

Egy kisbaba. Erre nem számítottam, de mióta megtudtam, egyre csak boldogabb és boldogabb vagyok. Főleg hogy ez Kristené. Álmomban sem gondoltam volna. Most már lesz köztünk egy közös kapocs, amitől még biztosabb lábakon fog állni a kapcsolatunk. Igyekezni fogok biztosítani számára/számukra mindent, hogy szerelmem ne szenvedjen hiányt. És igen, lekell szoknom a cigiről, mert nem tesz jót a babának..

-És mikor lehet megtudni, hogy kislány vagy fiú?-kérdeztem

-Hát azt én sem tudom biztosan, de két hetente kell visszajárni vizsgálatokra.

-Elkísérhetlek?

-Én lennék a legboldogabb-mondta kedvesen mosolyogva.

-Gyere, menjünk-mondtam.

Ugyanis ezt megkell ünnepelni.

-Hová?

-Az meglepetés!-kaptam tőle egy szemforgatást, és egy nagy levegő fújást, de nem érdekelt. Nem mondok semmit.

A közelben volt egy jó kis étterem, a csendesebbik részen, gondoltam, oda elmegyünk megvacsorázni. És gyalog kb. 15 perc innen.

-Ugye nem baj, ha sétálni kell?

-Nem, úgysem árt.

Az étteremhez hamar odaértünk, kinyitottam kedvesemnek az ajtót, majd valami eldugottabb sarkot keresve foglaltunk helyet. A pincér jött is azonnal felvenni a rendelést. Rendeltem egy üveg pezsgőt. Egy aprócska még csak nem árt meg Krisnek. Rendeltünk vacsorát is, majd azt elfogyasztva, és kifizetve elindultunk hazafelé.

Szerencsére ugyanúgy nyugalmasan tudtunk hazamenni, mint ahogy eljöttük. Sehol egy paparazzi sem. Szerencse, hogy ilyen nyugis környéken lakom, és még nem találtak meg. Kinyitottam az ajtót kedvesemnek, és bent lesegítettem a kardigánját. Majd közelebb léptem hozzá, és derekát fogva óvatosan magamhoz húztam, és egy apró csókot leheltem puha ajkaira, ő pedig karjait nyakam köré fonta.

-Engednél nekem kérlek vizet?-kérdezte szerelmem

-Persze-azzal el is indultam, és megengedtem a fürdővizet, és tettem bele sok fürdőhabot.

Mikor elindultam vissza a hálószobába, az ajtóban megtorpantam, amint megláttam kedvesemet, ahogy veszi le a ruháit. De most nem csinálhattam semmit, elterveztem, hogy ma nem lesz szex. Nem lehetek mindig minden pillanatban kanos. Nagyot nyeltem, és már csak azt vettem észre, ahogy Kristen elsuhan mellettem anyaszűlt meztelenül. Nem mertem hátranézni. Már csak a hangját hallottam a hátam mögül.

-Nem jössz te is?-kérdezte bársonyos hangom, mire megfordultam, és ő már derékig benne volt a vízben, és kilátszottak a vízből csodás keblei.

-Majd máskor, ne haragudj-tudtam, hogyha engedek neki, akkor ma este nem lesz nyugi.

-Kérlek!-mondta lebiggyesztett szájjal, amin elmosolyodtam, majd dedobálva ruháimat én is bemásztam mögé, és az ölembe húztam.

Hátulról elkezdtem nyakát csókolgatni, mire tiszta libabőr lett tetőtől talpig. Aztán óvatosan tovább a vállait. Majd kezeimmel a víz alatt hasát kezdtem el simogatni, ahol a leendő baba növekszik, bár még nem látszik. Aztán elvettem a tusfürdős flakont, és elkezdtem mosdatni kedvesemet. Közben az ő keze felfedező útra indult a víz alatt, de gyorsan le is fogtam a kezeit.

-Most csak én-suttogtam nyakába.

Majd végezve, kiemeltem szerelmemet a vízből, belebugyoláltam egy takaróba, majd lefektettem az ágyra őt, majd adva neki egy boxert és egy pólót, felhúzta, majd pedig magamra is kapva egy boxert, befeküdtem mellé az ágyra. Szorosan magamhoz húztam, és mivel ő háton feküdt, így tudtam simogatni a hasát. Majd arcára adtam egy puszit.

-Szeretlek!

-Szeretlek!-majd egy hosszú szerelmes csókot váltva nyomott el minket az álom egymás karjaiban.