15.fejezet

Sziasztok!! Ne haragudjatok a késésért, most hozom a pótlást. És holnap hozok majd még egy fejit :) Így hamarabb megtudjátok a folytatást :P :) A kedvenc részemet írom, úgyhogy remélem majd jól sikerűl ennek a vége, és a másiknak az eleje. Na de nem jártatom a szám, nem rám vagytok kíváncsiak, hanem a történetre :)
És örülnék, ha írnátok 1-2 komit :)) Jó olvasást!
Puszi, Bella

Kristen szemszög:

Ashley elhívott magával, hogy üljünk be valahová. Nemsok kedvem volt hozzá most, de vele nem lehet ellenkezni. Ashley-t azóta ismerem, mióta találkoztunk a bárban, de nagyon megkedveltem őt. A McDonalds-ba ültünk be, ahol mindketten egy cappucinót rendeltünk .

-Nem tetszik ez nekem, hogy így magadba roskadva ücsörögsz otthon. Tudom, hogy most mélyponton vagy, de ne zuhanj magadba. 

-Én nem zuhanok magamba Ash, csak még felkell dolgoznom magamban 1-2 dolgot.

-Tudom, hogyha Rob visszajön, minden rendbe fog jönni!

-Én nem hiszem, de neked legyen igazad. Nem fogom odaadni magam neki az első szóra.

-Én nem is ezt mondtam, de hagyd, hogy elmondja, mi történt. Ez csak egy félreértés. 

-Majd meglátjuk. De ne beszélhünk róla. Egy kis változásra vágyom. Elkísérnél a fodrászhoz?

-Persze, gyere menjünk!

Amikor bementünk a szalonba, nem is volt senki, így egyből elfoglalhattam a helyemet. Változást akartam. Nagyot. Szőkés-vöröses hajszínt, és egy kicsit rövidebbet. Ezt el is mondtam a fodrásznak, majd neki is látott a hajamnak. Ashley addig a székben ült, és olvasott egy magazint. Bő egy óra után készen is lettem, és amikor belenéztem a tükörbe, olyan volt, mintha nem is magamat látnám. De tetszett. Nagyon. Amikor fizettem, és elindultunk, azonnal ki is kértem Ashley véleményét.

-Szerinted milyen lett?

-Iszonyatosan jó Stew! Ha Rob így meglát, nyálát csorgatva rohan utánad.

-Én utánam sehogy se rohanjon. Befejeztük már azt a témát. Ash léci ne rontsd el a napot!

-Rendben, bocsi!-mondta sajnálkozva barátném. 

-Nemgond, csak hanyagoljuk a témát. 

-Gyere, ugorjunk be pár üzletbe, és veszünk neked valami csinit. :)

-Hm... tudod, hogy nem vagyok az a plázacica típus.

-Jaj, ugyan, csak 1-2 ruha. Nem fogsz belehalni!-mondta Ash, majd egyből be is rántott az első üzletbe. 

Nyomban a kezembe nyomott vagy 5 különböző ruhát, és beküldött a próbafülkébe. Ahogy felpróbáltam az összeset, nem is volt ellenvetésem, hogy megvegyem őket. És méretben is pont jó volt. És jól éreztem magam benne, akármilyen mini volt is.  Ashley is kiszemelt magának 1-2 darabot. Majd a pénztárhoz mentünk, és egyből mentünk is. Nekem már nem volt kedvem máshová menni. Csak haza. 

-Ne haragudj, de nekem nincs kedvem tovább mászkálni. Hazamegyek.

-Okés Stew, hazakísérjelek?

-Nem, nemkell. Maradj csak! 

-Hát jó! Szia!-majd megölelt.- Aztán otthon nehogy valami butaságot csinálj!

-Nem fogok!-mondtam!

-Akkor jó!

-Szia

-Szia-mondta Ashley.

Leintettem egy taxit, és hazavitettem magam. 

Rob szemszög:

Felmentem a szobába, és első utam a hűtőhöz vezetett, és ki is vettem egy rekesz sört, és cigivel együtt kiültem az erkélyre. Egymás után szívtam egyik cigit a másik után, és sorra öntöttem magamba a Heinekent. Közben pedig gondolkodtam, hogyan hódíthatnám vissza életem szerelmét emiatt a hülye félreértés miatt. Azt gondoltam, hogy talán írok neki egy dalt. És abban mindent leírok neki, és abban kérek bocsánatot tőle. Mivel biztos voltam benne, hogy nem fog velem szóba állni. Bármit is csinálok. Nem fogom kibírni ezt a 2 hónapot nélküle, így amint tudok, visszamegyek Los Angeles-be, hogy beszéljek vele. Megis volt már az ötlet, hogy kinek a segítségét kérjem ehhez.  Felhívtam Eric-et.

-Csá haver! -köszönt egyből Eric

-Hello! A segítségedet szeretném kérni. Tudsz segíteni nekem?

-Attól függ, hogy mi az.

-Abban kéne segíteni, hogy most szombatra foglald le a bárban egy időpontot, hogy felléphessek. 

-Micsoda? Újra felakarsz lépni, mint régen?-kérdezte meglepetten.

-Igen, de ez csak egyszeri alkalom, és nagyon fontos lenne. Eltudod intézni?

-Persze. Gondolom estére, ugye?

-Igen, és szólhatnál Lucy-nak, hogy csalja el Kristen-t, de ő ezt nem tudhatja meg, hogy én is ott leszek! Meglepetés!

-Mi? Micsoda? Kristen??- kérdezte meghökkenve

-Figyelj, ez egy hosszú történet. Lucy majd mindent elmondd. De kérlek intézd el, ez nagyon fontos. És Kristen nem tudhat meg semmit. -Ezt vagy 3x elmondtam még Eric-nek, de tudtam, hogy úgyse fog mondani semmit. Se ő, se Lucy.

-Megígérem! Lakat lesz a számon!

-Köszönök mindent! Majd még hívlak, most mennem kell. Szia

-Szia-mondta majd letette. 

Ezzel is meglennénk. Szombatig még van 3 nap. Addig megkell próbálnom összehozni valamit. Mégjó, hogy magammal hoztam a gitárt. A dallamot elkezdtem dúdolni, és a szöveget úgy alkottam hozzá. 

És lassan kezdett összeállni az egész:

“And the pictures in her eyes.

They’re a threat for the sky.

So, I’ll wait with our souls in the sun stood and our minds

they sought that doorway.

How long… how long must you take?

I was set for that mistake, but you moved.

And there was nothin’ that I couldn’t take, it’s all on you, darlin’.”

A szöveg meglett, a dallam is nagyjából. Nem lett nagyon hosszú, de még a 3 nap alatt majd hozzáteszek még valamit. Minden percben csak Kristenre gondoltam, hogy mennyire maga alatt lehet, emiatt a hülyeség miatt. És nem mehettem utána, mert nem tudtam, hogy hol van. És mindez emiatt a hülye forgatás miatt, de legfőbbképp Emily miatt. Már most undorodom tőle. Nem tudom hogy fogom kibírni ezt a két hónapot vele. A filmet sajnos már nem tudom visszamondani. Leszerződtem.  Még mindig folyamatosan toltam egyik Heinekent a másik után, mikor kezdett hűvösebb lenni, így bevonultam, letusoltam, és befeküdtem az ágyba, mígnem Kristen-nel a gondolataim közt elnyomott az álom. Másnap reggel a telefoncsörgésre ébredtem és iszonyatosan hasogatott a fejem. 


-Haló-szóltam bele rekedten, azt sem tudtam, mennyi az idő. 
-Szia Rob!  Allen vagyok. Egy óra múlva kezdődik a forgatás, és a hallban találkozunk, és onnan  indulunk együtt.  Szóval szedd rendbe magad, és ne késs! És mi történt tegnap? Hirtelen eltűntél.
-Semmi, csak nem éreztem túl jól magam, így feljöttem. 
-Rendben. Akkor majd találkozunk. Szia
-Szia-mondtam volna, de addigra Allen már lerakta. 


Kikászálódtam az ágyból, de a fejem nagyon zúgott. Máskor nem iszom ennyit. Beálltam a zuhany alá, amitől máris egy kicsit frissebbnek éreztem magam. Felkaptam magamra valami ruhát, majd elindultam lefelé.  Ahogy kiszálltam a liftből, egyből bele is botlottam életem tönkretevőjébe. 


-Szia Rob-mondta mézes-mázos hangon, amitől már kirázott a hideg. 
-Szia-köszöntem vissza flegmán.
-Ugyan, miért vagy ilyen?  
-Tudod te nagyon jól. 
-Nem, nem tudom. -adta a hülyét, ami elég rosszul állt neki, bár eleve az egész csaj, már ha ránézek, elfog a rosszullét. 
-Nem kell adni a hülyét. A barátnőm miattad ment vissza Los Angeles-be. Szóval ha azt hiszed, szabad a pálya, nagyon nagyot tévedsz!!
-A barátnőd? De ha már elment, akkor szabad a pálya-jött hozzám közelebb.
-Szállj le rólam, nem vagyok rád kíváncsi. És attól hogy elment, az nem azt jelenti, hogy nem fogok utána menni. És ilyenekre, mint te, nem pocskolom az időmet. 
-Jajj, milyen kis harapósak lettünk. Jössz te még az én utcámba..
-Feje.......-nem tudtam befejezni a mondatot, ugyanis Allen szólt, hogy megyünk. 


Hányingerem lett hirtelen. Ez a nő. És a forgatókönyv alapján még OLYAN jelenetünk is lesz. Már most azt kívántam, bárcsak ne vállaltam volna el ezt a szerepet, és akkor most Kristen is velem lenne, és nem lenne ez az egész. Szerencsére az forgatásra két külön kocsival mentünk. Ma csak kültéri jeleneteket vettünk fel. A színésztársam aki a filmbéli barátomat alakította, egész jó arcnak tűnt. Hamar össze is barátkoztunk. Ma már nem is vettünk mást. Vagyis nekem már nem volt más dolgom, így a rendező elis engedett vissza a hotelbe. Ahhoz képest, hogy alig csináltunk valamit, már is este 7 óra volt.  Megint elővettem a gitárt, és elkezdtem játszani a Kristennek írt dalt, ami még mindig a fejemben volt. Még 2 nap volt szombatig. Holnap fogok visszamenni Los Angeles-be. Csak a paparazzikkal kell óvatosnak lennem, hisz ha ők elkapnak, akkor Kristen, ha látja a képeket, biztosan tudná, hogy ott vagyok. És én ezt nem szeretném.  Ma este nem volt kedvem inni. Csak beálltam a zuhany alá, percekig folyattam magamra a vizet, közben végig Kristen-re gondolva, ugyanezekkel a gondolatokkal bújtam ágyba, mint előző éjjel, és ugyanígy nyomott el az álom. Reggel magamtól ébredtem, csodálkoztam, hogy nem keltett senki. Már 10 óra volt. Később mint kiderült, ma nem lesz forgatás, csak hétfőn folytatjuk. És ez így pont jól jött ki. Hazatudok menni, és még vissza is érek.  Le is foglaltam a repülőjegyet. Holnap reggel indul a gép. Azaz pont szombaton. Ma, mivel szabadnap volt, kimentem a városba, hogy nézzek valami ajándékot Kris-nek, ha már a másik meglepetés fuccsba ment. Bár ha elérem, hogy megbocsásson, talán visszajön velem, és akkor még lehet belőle valami. Első utam egy ékszerüzletbe vezetett. Akartam venni valamit, ami mégsem annyira komoly, hanem csak kitudom vele fejezni, hogy mennyire szeretem. Egy láncon akadt meg a szemem, hozzá pedig egy K alakú medál. Ezt a kettőt egyből meg is vettem. Másra nem is volt szükségem. Zsebre vágtam a kis dobozt, amibe tették, és mentem is vissza a hotelbe. Szerencsémre megint nem futottam össze senkivel, így egyből a szobámba menekültem. Most egyből ágyba bújtam, hogy holnap éberen indulhassak vissza életem szerelméhez.  Reggel a telefon óracsörgésére ébredtem. Azonnal kipattantam az ágyból, beálltam a zuhany alá, összekapkodtam a fontosabb dolgaimat, és kivitettem magam a reptérre. Ahhoz képest hamar átértem. A reptéren fogtam egy taxit, és hazavitettem magam. Oda, ahol olyan sok szép történt köztünk. Átvettem egy fekete farmert, és egy fehér V vágású pólót, és elindultam a bárba, ahol "fellépek" majd. Annyira gyorsan telt az idő, hogy már arra eszméltem, hogy csak 1,5 óra van 7 óráig. Hátravonultam a backstage-be, hogy nehogy véletlen észrevegyen. Előtte még mindent megbeszéltem Bobby-val, a tulajjal, hogy mi hogy legyen. 


Kristen szemszög:


Alighogy hazaértem, Lucy hívott, hogy szeretne szombat este elrángatni valahová. Nem nagyon akartam menni, de muszáj kimozdulnom egy kicsit. Szombatig ki sem mozdultam a lakásból. Egymás után néztem a filmeket, volt, hogy telesírtam a párnát, vagy pedig végigaludtam a napot. Szombat reggel Lucy jött át, hogy segítsen nekem felöltözni. Azt mondta, csípjem ki magam. Így felvettem az egyik Ashley által rámtukmált fekete miniruhát, hozzá egy fekete magassarkút. Nem voltam a magassarkúk híve, főleg nem a csicsás miniruhákért, de Lucy-val nem lehet ellenkezni. Olyan mint Ash. De egyszer mindent ellehet viselni. A sminket ő csinálta meg nekem, a hajamat pedig feltűzte. Majd mire észbekaptunk, már is fél 7 volt. Hívtunk egy taxit, és elindultunk a bárba. Még soha nem voltam ott azelőtt.  A bár neve "Twilight" volt. Bementünk, és a színpad előtt volt lerakva néhány szék. Ott helyet is foglaltunk Lucy-val. 
-Mi lesz a program?-kérdeztem.
-Majd meglátod, de biztos nagyon fog tetszeni. -mondta Lucy lelkesen.
-Remélem, különben hazamegyek.
-Meg ne próbáld!!
-Nyugi, nem mozdulok sehová!
Az egyik pillanatban a sötét színpad mögötti függöny mögül kilépett valaki. Nem láttam a sötéttől, hogy ki is ő pontosan. De amikor meghallottam a hangját, azonnal felismertem. És nem hittem a fülemnek. 
-Jó estét mindenkinek! Ma este szeretném előadni az egyik dalomat, amit annak a személynek írtam, aki megdobogtatja az én szívemet. -mondta Rob
Majd megláttam, ahogy leült egy székre, gitárral a kezében, és játszani kezdett. 

“And the pictures in her eyes.

They’re a threat for the sky.

So, I’ll wait with our souls in the sun stood and our minds

they sought that doorway.

How long… how long must you take?

I was set for that mistake, but you moved.

And there was nothin’ that I couldn’t take, it’s all on you, darlin’.”

A szemem könnybe lábadt, majd nem bírtam tovább, ezért felálltam, és kirohantam.  A klubnak az egyik oldalához mentem ki, és elbújtam a fal mögött, ahol mégjobban rámtört a zokogás. Nem hiszem el, hogy Rob ezt csinálta, annyira tetszett, és...és.. nem találok zavakat. Most mi lesz?! Hirtelen megéreztem, ahogy hátulról két kar átölel, én pedig megremegtem.

Ennyi lenne most, remélem tetszett, és szabad ám komizni :) :P 

Kristen ruhája :)

Kristen cipője :)