19.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a következő. Nem lett nagyon hosszú, a végéért pedig bocsi. A következőben majd kiderül minden. Nagyon köszönöm a komizóknak, hogy komiztak :) Most is írhatnátok 1-2 komit, ha kérhetném! Szombat helyett vasárnap jön a következő, mert nem leszek itthon! Jó olvasást. 

Puszi, Bella

Rob szemszög:

Felkaptam Kris-t, és berohantam vele a fürdőszobába. Levéve a felesleges ruhadarabokat, beálltunk a zuhany alá, ahol arccal a fal felé döntve Krist hatoltam belé újra, de immár hátulról. Hátán végigsimítottam, míg másik kezemmel elől melleit kényeztettem. Kristen felsikoltott, amikor feljuttattam a csúcsra, majd egy utolsó lökéssel magamat is sikerült. Ezután kihúzódtam kedvesemből, és a tusfürdővel végigmosdattuk egymás testét, majd még kb. egy órás kényeztetés után kiszálltunk a zuhany alól. Törölközőbe bugyolálva mentünk a nappaliba, majd rágyújtani kimentünk a teraszra. Még jó, hogy az erkély a kert felé nézett, ami igencsak elvolt takarva fákkal, bokrokkal. A kert közepén pedig volt egy nagyobb úszómedence, ami felé pillantva be is indult a fantáziám. Kedvesem megint bevackolta magát az ölembe, de nem gyújtott rá, megint. Ezt szóvá is tettem, hisz eddig az egyik létszükséglete volt.

-Hogy-hogy nem gyújtasz rá?-kérdeztem, mire Kristen egy kicsit összerezzent. Már megint nem értettem semmit.

-Mert nem kívánom most annyira, meg szeretnék már le is szokni róla. Annyira ártalmas. Neked sem ártana.-mondta, mire döbbenet ült ki az arcomra.

-Micsoda? Te mondod ezt, akinek eddig a lételme volt az, hogy cigit foghasson a szájába?

-Igen, miért, baj?

-Nem, egyáltalán. Csak annyira furcsa vagy mostanában.

-Szerintem nem. Hanyagoljuk a témát, mert nem szeretnék összeveszni veled.-majd fel is állt az ölemből, és bement a konyhába.

Most mégjobban összezavart. Ha nem lenni semmi, nem lenne ilyen. Elszívtam a cigit, és bementem utána. A konyhában találtam meg, ahol háttal ült nekem a széken, és a kezével rajzolgatott az asztalra. Mögé léptem, és átkaroltam, de nem csinált semmit.

-Miért nem mondod el, mi a baj? Majd együtt találunk rá megoldást.

-De hát hányszor mondjam még, hogy nincs semmi?-kérdezte, és lassam már a kiabálás szintjén volt. Én is.

Kristen szemszög:

Egyáltalán nem akartam összeveszni Rob-al, de még elmondani se tudtam neki, amit megtudtam tegnap. Én meg már nem bírtam tovább, és feljebb emeltem a hangom.

-Mert nem hiszem el!

-Akkor ne hidd el-mondtam, majd felálltam, és elindultam, hogy felöltözzek.

Közben könnybe lábadt a szemem, de Rob szerencsére nem vette észre. Összeszedtem magam, és elindultam a bejárathoz. De Rob még elkapta a kezem, és maga felé fordított. De szememmel a földet pásztáztam, mire ő állam alá nyúlva felemelte fejem, ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

-Ne haragudj, csak annyira idegesít, hogy nem bízol meg bennem. -letörölte könnyeimet.

-Én teljesen megbízom benned Rob, ez most teljesen nem arról szól.

-Hát akkor meg miről?

-Még nem mondhatom el.

-Tudod, hogy bármit elmondhatsz!

-De ez most más. És kérlek ne faggass!-majd ismét lesütöttem tekintetem.

Tudtam, hogy nem szabadna ezt csinálnom Rob-al, de nem tehettem mást. Nem mondhatom még el neki. Nem tudom, hogy fogadná.

Magához húzott, én pedig arcomat beletemettem mellkasába, és mélyet szippantottam belőle, amitől egy kicsit lenyugodtam. Közben észrevettem, hogy már ő is magára kapott 1-2 ruhadarabot.

-Ne haragudj-motyogtam mellkasába.

-Én nem haragszom, csak ha már egy kapcsolatban vagyunk, akkor legalább ne legyenek titkaink egymás előtt.-nézett mélyen a szemembe, mert addigra már elhúztam a fejem tőle.

-Nem is lesznek. Ígérem!-majd lábujjhegyre állva nyújtóztam ajkaihoz, hogy megcsókolhassam.

-Ma kell visszaindulnunk.-mondtam még eközben szomorúan.

-Nem. Előbb néztem a telefonomat. Allen keresett, de nem hallottam, ezért küldött egy sms-t, hogy elég csak a hétvége után visszamenni. Így maradt még két napunk.

Ennek örültem, de nem mondtam ki. Legalább még tudok gondolkodni, hogy tálaljak mindent Robnak.

-Oh, értem. Legalább maradt két plusz napunk-mondtam boldogan.

-Igen. Arra gondoltam, elmehetnénk valahova.

-És mégis mire gondoltál?-kérdeztem kíváncsian

-Az meglepetés.

-Annyi meglepetést csináltál már, azt sem tudom, hová nézzek. Meg sem érdemlem.

-Te bármit megérdemelsz. Akár a csillagokat is lehozom neked az égről.

-Szeretlek!-mondtam

-Én is szeretlek! Mindennél jobban!-viszonozta szavaimat, majd most ő tapasztotta ajkait enyémekre.

-Akkor mehetünk?-kérdezte.

-Persze!-mondtam.

Kiléptünk az ajtón, és kézen fogva sétálgattunk az utcán, egyenesen egy parkba. Szerencsére Rob még éppen Los Angeles eldugottabb részén lakik, így nem kellett tartanunk a paparazziktól. A parkban hosszasan sétálgattunk, egyszer-egyszer szerelmes csókokat váltottunk, majd leültünk egy padra. Hosszú gondolat átmenetemet Rob zavarta meg, arra gondoltam, talán ez lenne a megfelelő pillanat.

-Rob?! Elkell mondanom valamit.-mondtam félénken, de szememmel a földet pásztáztam végig.