16.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a folytatás :) Viszont ez most nagyon rövid lett :$ a szerdai hosszabb lesz (: Az előző fejihez még mindig várom a komikat, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre :)

Jó olvasást!!
Puszi, Bella

Kristen szemszög:

(zene)

Amikor megéreztem a derekamra simuló karomat, beleremegtem az érintésbe, és közben nekisimultam Rob mellkasának. Tudtam, hogy ő volt az. Csak ő képes ezt kiváltani belőlem. Mostanra teljesen megváltozott minden. Nem tudtam mi legyen, annyi mindent meg kellene beszélnünk. Azokat a dolgokat, amiket most már Lucy elmondása alapján én is remélem, hogy talán csak félreértés, de amit nem láttam, nem az volt. De akkor Rob nem lenne itt. De nem ezen akartam most agyalni, mikor végre az Ő karjaiban lehettem újra. Ő erősen magához szorított, és én még mindig sírtam. 

-Annyira hiányoztál-suttogta Rob a nyakamba, és végig futott az a bizsergető érzés a nyakamtól lefelé. 

-És annyira sajnálom azt, ami történt. Hidd el, annyira visszacsinálnék mindent.
-Rob......-nem tudtam, mit válaszoljak. Annyira zavaros volt még minden.
-Kristen, megtudsz nekem bocsátani?-kérdezte Rob még mindig a nyakamba suttogva.
-Rob, én nem tudom, mit mondjak. Annyi mindent meg kell beszélnünk.
-Nem tudod, mennyire rossz volt nélküled. És ez az egész egy félreértés. Tudnod kell, hogy semmi nem történt. Az a nő rám mászott, és mielőtt elküldhettem volna, megcsókolt. De én egyből eltoltam magamtól.  De te ezt már nem láttad. Annyira sajnálom.Kérlek bocsáss meg.
Megfordultam, így szembekerültem Rob-al. Ujjaival letörölte a még mindig záporozó könnyeimet, és ajkait rányomta homlokomra, és egy apró puszit lehelt rá. A bizsergető érzés még mindig jelentkezett. És ez árult el mindig. Hittem Robnak. Hinni akartam.
-Annyira rossz volt nélküled nekem is, és annyira rossz volt téged más karjaiban látni. Nem tudod, milyen kínszenvedés volt nekem ez a hét, egyedül. Annyiféle módon hitegettem magam mindennel. De azt a 2 hónapot, hogy nem látlak, nem bírtam volna ki. És köszönöm ezt a csodás előadást, nagyon tetszett.
A könnyek ismét utat találtak maguknak. Rob felemelte a fejemet az államnál fogva, és arcával közeledni kezdett az enyém felé, majd ráhelyezte puha ajkait az enyémekre. Olyan jó érzés volt ez annyi idő után. Viszonoztam a csókot, és ebbe most belesűrítettünk minden érzelmet, és szerelmet, amit egymás iránt éreztünk. Elszakadtam ajkaitól, és szorosan hozzábújtam, ő pedig átölelt.

Rob szemszög:

Már csak percek voltak addig, hogy színpadra lépjek, és már hallottam a zajt kintről, így gondoltam, hogy sokan vannak. Reméltem, hogy Kristen is köztük van. Bobby intett, hogy indulhatok. A színpad teljes sötétségben volt, ahogy kértem. Felléptem, és a tömegben máris kiszúrtam Kristen-t. Gyönyörű volt, mint mindig. De a haja megváltozott. Átfestette, de iszonyatosan szép volt. Elsétáltam a mikrofonhoz, és közben találkoztam Kristen szemeivel, és már tudtam, hogy felismert.
-Jó estét mindenkinek! Ma este szeretném előadni az egyik dalomat, amit annak a személynek írtam, aki megdobogtatja az én szívemet-mondtam, közben végig Kristenre néztem. 
Elkezdtem:

“And the pictures in her eyes.

They’re a threat for the sky.

So, I’ll wait with our souls in the sun stood and our minds

they sought that doorway.

How long… how long must you take?

I was set for that mistake, but you moved.

And there was nothin’ that I couldn’t take, it’s all on you, darlin’.”

Épp hogy befejeztem, láttam, hogy Kristen feláll, és kirohan. Befejeztem, megtapsoltam, megköszöntem, és azonnal Kristen után mentem. Kimentem, de nem láttam sehol, majd a biztonsági őrt megkérdeztem, nem-e látott kirohanni egy lányt az előbb. A hely oldalához mutatott, megköszöntem, és egyből odaindultam.  Ott állt háttal, és hallottam, hogy sír. Belefájdult a szívem, hogy Kris-t szomorúnak láttam. Közelebb léptem hozzá, és hátulról átöleltem. Éreztem, hogy megremegett. Ez a tudat boldogsággal töltött el, hogy még mindig képes vagyok ezt kiváltani belőle. Talán még van esélyem arra, hogy megbocsát. Tudtam, hogy tudja, hogy én vagyok az, mert alig telt el pár másodperc, és nekidőlt a mellkasomnak. Belesuttogtam a nyakába, és éreztem, hogy ismét összerezzent egy kicsit. Ezt ismét jó jelnek vettem. Közben elmondtam neki mindent, hogy mennyire sajnálom ezt az egészet. Annyira reméltem, hogy megbocsát. Közben szembefordult velem, én pedig kezemmel letöröltem a könnyeket az arcáról, amik folyamatosan utat törtek maguknak. A homlokára nyomtam egy puszit, majd az ajkaira. Jó volt annyi idő után újra érezni az ízét. Elszakadt ajkaimtól, már kezdtem megijedni, de megnyugodtam, amikor szorosan hozzám bújt. Én pedig szorosan átöleltem.  Azt hittem, hogy Kristen sokkal elutasítóbb lesz, de szerencsére nem ez lett. És a szám is tetszett neki, aminek kifejezetten örültem. 

-Gyere, menjünk-mondtam Kristennek, mivel a meglepetés másik része még hátra volt.

-Hová megyünk?

-Az meglepetés!-mondtam mosolyogva, amiért ilyen kíváncsi

Intettem egy taxit, beszálltunk, és egy étteremhez vitettem magunkat. Kisegítettem kedvesemet, majd bementünk, és helyet foglaltunk. 

-Annyira szép ez a hely. 

-Igen, és itt legalább tudunk beszélgetni.-mondtam

-Tudom, hogy nagyon sok mindent meg kell beszélnünk, de a lényeget már kint elmondtad. És én megbocsátok neked. Nem tudok nélküled élni Rob. Úgy kellesz nekem, mint a levegő.

-Én sem nélküled Kris. Szeretlek!

-Én is szeretlek Rob!-majd felálltam, és gondoltam, hogy itt az ideje, hogy odaadjam a nyakláncot. Kivettem a kis dobozt a zsebemből, és átnyújtottam. Kis döbbenten figyelte a kis dobozt, majd kinyitotta. És most is megtelt könnyel a szeme. 

-Ez annyira gyönyörű! Köszönöm!-mondta könnyektől csillogó szemekkel, majd ajkait enyémekre tapasztotta. De mivel étteremben voltunk, nem melegedhettünk bele semmi komolyabba. Rendeltünk pezsgőt és meg is vacsoráztunk. Majd kifizetve a számlát, ismét egy taxit leintve elindultunk haza. Hozzánk. Nem akartam már az első alkalommal leteperni Kris-t, így kénytelen voltam tartóztatni magamat. Mikor beléptünk az ajtón, Kris rögtön nyakamba tette karjait, és elkezdett csókolni, én pedig nekidöntöttem a már becsukott ajtónak..

ez most csak ennyi lett, tudom, hogy rövid, nagyon sajnálom, de most valahogy nem jött meg az ihlet :( :$ de azért a komikat várom még mindig :)