Főoldal

2011. február 14., hétfő

23.fejezet

Sziasztok! Itt is lenne a 23.fejezet. Nem lett nagyon hosszú, de a pánikra nincs ok :) Holnap lesz nektek egy meglepim. Reméltem örülni fogtok neki, és majd kapok visszajelzéseket. Örülnék ismét, ha írnátok 1-2 komit! :) Jó olvasást!
Puszi, Bella


Robert szemszög:

Kezdtem nagyon megrémülni, mikor szerelmem fájdalmasan kezdett kiabálni.

-Gyere, azonnal bemegyünk a kórházba!-mondtam gyorsan

Majd fogtam Kris-t, és gyorsan elindultam vele az ajtóhoz, majd pedig gyorsan beültettem a kocsiba, és azonnal hajtottunk a kórházba. Útközben Kristen nagy levegőket véve fújta ki-be a levegőt. Már jóval a megengedett közlekedési korlátok között hajtottam, de nem érdekelt. Odaértünk, és én villámként csapódtam ki a kocsiból. Kisegítve Kris-t, siettünk is be, majd a recepciónál bejelentkeztünk, és mondtuk a nőnek, hogy sűrgősen szükségünk van egy orvosra.

-Sajnálom, de időpont nélkül nem tudja önöket fogadni-mondta a nő
-Nem érdekel. A feleségem nagyon rosszul van, nézzen már rá. Ha maga miatt elveszti a babát, azt soha nem bocsátom meg!-ordítottam a nőnek, aki megszeppenve ült a pult mögött
-Azonnal feltelefonálok.
-Siessen, ha kérhetem!

-Ugye jobban vagy?-kérdeztem Kristentől, akinek nagyon fájdalmas képe volt.
-Nem tudom, de a baba nincs-mondta nagy levegővételekkel, és a könnyek kezdett csordogálni a szeméből.

Magamhoz húztam, és szorosan magamhoz öleltem.

-Nem lesz semmi baja. Nem engedem-suttogtam a hajába
-Nagyon remélem

-A doktor tudja önöket fogadni, a második emeleten balra a második ajtó a rendelő.
-Köszönjük-mondtam, majd egyből el is indultunk felfelé.

Amint felértünk, az asszisztens már ott állt az ajtóban, és egyből be is hívott minket.

-Kérem feküdjön fel az ágyra-kérte az orvos kedvesemtől
-Mik a panaszok?-kérdezte
-A hasamban, iszonyatos fájdalom, és nem tudom mitől. Ugye nem lesz a babának semmi baja?-kérdezte Kris aggodó tekintettel, és már én is nagyon ideges voltam.
-Mindjárt megnézzük. Húzza feljebb a pólóját, és megvizsgáljuk az ultrahanggal.

Az asszisztens bekente Kristen hasát a géllel, és a doktor vizsgálni kezdte a műszerrel


-A kisbaba nem tudott rendesen megfordulni, így egy kissé megnyomta a méhfalat, ami a fájdalmat okozta. Ez egy idő után elfog múlni, ha esetleg mégsem, jöjjenek vissza, de aggodalomra semmi ok.
-Nagy kő esett le a szívemről. Ha valami baj történt volna, nem tudom, mit csinálok-mondta megkönnyebülten Kris, de azért az aggodalom még mindig ott volt az arcán.
-Törölje le a hasát, és végeztünk is.

Kristen visszarendezte ruháját, megköszöntük a doktor segítségét, és elindultunk haza.
Otthon Kris nekiállt valamit főzni, én pedig ott serénykedtem mögötte. Már lassan ott tartott, hogy elküld, mondván hogy zavarom, de végül mégsem. Így az lett a feladatom, hogy én kóstolgattam a különböző ételeket, amiket Kristen éppen főzött. Ő pedig a fakanálon kínálgatta a finomabbnál finomabb falatokat, majd az ő remegő keze miatt a pörköltnek a szaftja a szám mellé kenődött, ő pedig nagyot nyelve kezdett arcával közelíteni az enyém felé, majd lenyalva szám mellől a szaftot, csókolt meg. Én ajkai után kaptam, majd derekánál fogva öleltem magamhoz, már amennyire a hasa engedte. Nyelve bebocsájtást kért számba, amit örömmel adtam meg neki. A fakanalat a mosogatóba dobva, karjait nyakam köré kulcsolta. A szenvedélyes pillanatot az étel forrása szakította meg, így kedvesem kénytelen volt elszakadni tőlem. Gyorsan elzárta a gázt, megterítette az asztalt. Leakart ülni, de az ölembe húztam. Egy csókot nyomtam ajkaira.

-Jól néz ki- dícsértem meg főztjét.
-Várd meg, amíg megkóstolod, lehet, akkor már más lesz a véleményed
-Nemhiszem.

Szedtem mindkettőnknek, majd Kristen átült a helyére, és majdnem beis faltuk az egész tál kaját. Nagyon finom volt.

-Ez nagyon finom volt édes.
-Köszönöm. De megint tele tömtem magam. Úgy nézek már ki, mint egy viziló. Nézz rám. Egész nap csak eszem-eszem, és eszem.
-Bolond vagy. Gyönyörűen nézel ki.
-Ezt most csak úgy mondod.-mondta lebiggyesztett ajkakkal.
-Ez nem igaz!-mondtam neki

Majd ismét ölembe húzta először nyakát borítottam be csókokkal, aztán a hasára adtam egy puszit, majd pedig az ajkaira. Csak egy lenge ruha volt rajta, mivel nem volt annyira hideg, így az alá benyúlva vezettem kezem forró öléhez, amivel egy nyögést sikerült kicsalnom belőle. Bugyijába nyúlva elis tüntettem benne két ujjamat, és elkezdtem benne mozgatni. Folyamatos nyögések jöttek belőle, és ajkát harapdálva próbálta visszafogni hangját, de még így sem sikerült neki nagyon. Ajkaimmal ismét nyakát vettem célba, és óvatosan szivogatni kezdtem a bőrt. Ő sem volt rest viszonozni, kezeivel nadrágomnál matatott, majd végigsimitott a nadrágom elején lévő dudoron, mire belőlem egy apró morgás tört fel. Ölembe kapva Kris-t rohantam be vele a hálóba.

1 megjegyzés:

  1. Szia Bella!Nagyon örültem,hogy Krisnek és a babának semmi baja nem lett!De Rob hihetetlen volt,mint egy apaoroszlán,a végletekig aggódik,és kiharcolja szerelmének és a kicsinek az orvosi ellátást.És gyengéd,és szerelmes,és vágyakozó....A nagy ijedtség után egy kis szerelmes együttlét?És itt hagyod abba?Ejnye!Ejnye!
    /Örülök az új blognak is!Szeretem az RS sztorikat!/

    VálaszTörlés