13.fejezet/részlet

Sziasztok! Ma ugyan csak egy kis részletet hozok a következő fejiből, de holnap hozom nektek az egészet valamikor az este folyamán!! :)

Nem tudtam, mit csináljak ezalatt az egy óra alatt. Már most hiányzott Rob. Megőrültem volna, ha még azt a 2 hónapot nélküle kellett volna töltenem. Ő mindig olyan jó hozzám. Valamivel viszonoznom kéne ezt neki. Elmentem a legközelebbi bevásárlóközpontba, ahol összefutottam néhány paparazzival. Legszívesebben egy nagy rúgással küldtem volna őket melegebb éghajlatra, de szerencsére nem másztak nagyon a nyakamra. Bementem, és végigpörgettem az agyamban, hogy mit kéne vennem. Pezsgőt fagyit, vettem egy milerit kész kaját, amit csak a sütőbe kell betenni, mivel nem a sütés-főzésemről vagyok híres. És gyertyát. Tökéletesre akartam ezt az estét. Elkutyagoltam a kasszáig, aztán bevágtam a cuccokat a kocsiba, és hajtottam is hazafelé. Behajtottam az udvarra, és bevonszoltam a csomagokat az ajtón. Szerencsére Rob még nem ért haza. Így gondok nélkül megtudtam csinálni a meglepetést. A csirkét bevágtam a sütőbe, gyorsan csináltam hozzá köretet, ahhoz azért még értettem, anyutól mindig ellestem, hogy kell. A pezsgőt és a fagyit betettem a hűtőbe, majd megterítettem az asztalt. Majd rátettem a gyertyát. Már tűkön ültem, hogy Rob merre lehet már, ez már több volt, mint egy óra. Kezdtem ideges lenni, mikor meghallottam a kocsi hangját. Gyorsan meggyújtottam a gyertyát, és odaálltam az ajtóhoz. Nyílt az ajtó, én pedig Rob nyakába vetettem magam. Ő pedig derekamat ölelve szorított magához.

-Na, csak nem hiányoztam?-mondta mosolyogva

-De, nagyon nagyon hiányoztál. -majd rátasztottam ajkaimat a szájára, majd nyelve bebocsájtást kértek számba, amit örömmel adtam meg neki. Majd elszakadt tőlem...

-De azért látom, nem unatkoztál..-mutatott Rob az asztalra, majd benézett a konyhába.

-Meglepetést akartam...